tg-cbmass-20121025

Humán immunológiát, vagy egyszerűen csak az anyatej összetételét tanulmányozva előbb-utóbb a szemünkbe ötlik, hogy az anyatej a tápanyagok mellett számos olyan molekulát is tartalmaz, amelyek az újszülöttet segíthetik a kórokozók leküzdésében. Ilyenkor elismerően mosolyghatunk, hogy "nocsak, milyen frappáns a természet, remek ötlet volt a kisbabák ebédjéhez egy kis immunerősítő anyagot adagolni". De álljunk csak meg, biztos is így van ez az adagolósdi? Nem lehet, hogy a természet egy immunoprotektív anyaghoz kezdett tápanyagot adagolni...?

És bizony a dolgok mai állása szerint ez tűnik valószínűbbnek. Ugyanis két, a tej immunovédő-hatásának szempontjából kulcsfontosságú enzim, a lizozim és xantin-oxidoreduktáz (XOR) egyszersmind a veleszületett immunrendszer oszlopos tagja is. Előbbi feladata reaktív oxigén és nitrogén származékok létrehozása (ezek nagy koncentrációban erősen antimikorbiális hatásúak), utóbbi pedig a baktériumok falának lebontásában jeleskedik, így szintén védelmet nyújt a baktériumok ellen. Mindkettő előfordul sokfajta epiteliális szövetben, ráadásul a lizozim a könnyben és nyálban is megtalálható. Ez persze, eddig önmagában még nem bizonyíték a mellett, hogy a tej immunorpotektív szerepe volt előbb.

DE: először is a két enzim sokfajta olyan állatban is előfordul (pl. hüllőkben), amelyeknél nem alakult ki szoptatás. És ami talán még fontosabb: mindkettő elengedhetetlen fontosságú a tej tápértéke szempontjából is! A XOR ugyanis nélkülözhetetlen a tejcseppek zsírbevonatához, a lizozim pedig egy génduplikáció révén egy α-lactalbumin nevű molekulát hozta létre: ez pedig a tej egyik legfontosabb komponensének, a tejcukornak (laktóznak) a szintéziséhez elengedhetetlen. (Az már csak hab a tortán, hogy a laktóz pont egy olyan cukor amit a bacik nem nagyon tudnak lebontani, ezért nem is nagyon szeretnek benne élni. Ráadásul fontos ozmotikus hatása is van, hiszen jelenléte miatt áramlik víz a tejbe, s válik a tej folyékonnyá - azokban az egerekben, ahol a gént kiütötték, annyira sűrű tej jött létre, hogy a kisegerek nem tudták kiszívni anyjuk emlőiből.)

Hogyan is jöhetett létre tehát a szoptatás a ma ismert formájában? Valószínűleg először egyszerű védekező mirigyek jelentek meg a bőrfelszínen (az ilyenek nem ritkák az állatvilágban), amelyek antimikrobiális hatású folyadékot termletek. Ha valamilyen okból ezek a mirigyek begyulladtak, az említett anyag termelése is fokozódott, amit aztán a primitív proto-emlős a bőrére ... és ha éppen olyan időszak volt, a tojására vagy a tojásból kikelő utódjára is rákent. Ennek hasznát talán nem kell ecsetelni, sosem árt utódunkra egy kicsit jobban vigyázni, már csak a saját fitneszünk miatt sem ;-). Hmm.. nem rossz, egész hasznos. Még jobb lenne azonban, ha az a gyulladás rendszeresen utódgondozási időszakban jönne létre. Mint kiderült, a prolaktin nevű hormon, amelynek ma kulcsfontossága van a tejtermelés elindításában, szerepet játszik a gyulladásos folyamatok szabályozásában valamint a XOR expressziójának elindításában az emlősök epiteliális sejtjeiben. Azaz "egyszerűen" csak ezen hormon termelésének a megfelelő szabályozását kellett megoldani és máris szabályozható lett ez a hasznos kis gyulladás. Az utolsó lépés ehhez képest már triviálisnak tűnik: a megfelelő időszakokban termelődő immunoprotektív anyag tápértékét megnövelve kialakult a mindannyiunk által jól ismert anyatej.