tg-cbmass-20121025

Kb. Szkeptikusékkal egyidőben figyeltem fel, a világ leghatásosabb kacsamájkivonatára, az Oscillococcinumra és egy picit meglepődtem.

Na nem azon, hogy a Boiron egy újabb bizonyíthatatlan hatású szerrel kufárkodik, hanem azon, hogy itt egyértelműen egy "gyógyszer" reklámját láthatjuk. Ahhoz egy idő után hozzászokik (belefásul ?) az ember, hogy mindenfajta kufárok a legvalószínűtlenebb csodaszereket képesek rásózni a mit sem sejtő emberekre, azt a kiskaput kihasználva, hogy "táplálékkiegészítőként" regisztrálják a portékájukat. De azt valahogy még így is evidenciának éreztem, hogy OGYI számot és így gyógyszer megnevezést csak olyan szer kaphat, amelynek hatásosságát klinikai tesztek igazolták (így utólag valszleg naiv voltam, vagy tudatlan).

Ebből kiindulva írtam tehát az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek (OGYI), hogy megtudjam, most a Boiron szórakozik velünk, és valójában egy táplálékkiegészítőt reklámoznak gyógyszerként, vagy valami homokszem csúszott a gépezetbe, és tényleg kiadtak egy OGYI számot az Oscillococcinumra.

Ma érkezett a válasz:

Most már csak azt szeretném tudni, hogy milyen (hol publikált) klinikai vizsgálatokra támaszkodik az OGYI az ehhez hasonló homeopátiás készítmények engedélyezésekor. Remélhetőleg tíz nap múlva ez is kiderül. 

(Egyébként a Boiron reklámján egyértelműen "gyógyszer" szerepel és nem "homeopátiás gyógyszer", de gondolom a vonatkozó jogszabályok megfelelően engedékenyek ilyen esetekben, ha a dobozon a helyes megnevezés szerepel. Na nem mintha ez lenne itt a legnagyobb gond ... :-/.)

Bár a homeopátia önmagában az ártatlan (és hasznos) placebo hatás kihasználása, ha használata a modern orvostudomány rovására történik, akkor nemcsak veszélyes lehet, de akár halálos. De vajon milyen is lenne egy kórház, ahol a kutyaharapást az eb rettentően sokszorosan hígított szőrével kezelnék...?

(via Pharyngula)

Amikor 2006 augusztusában a Corcept Therapeutics cég bejelentette, hogy Corlux nevű antidepresszánsának hatásvizsgálata során a vizsgálati személyek 30.5%-ában figyeltek meg pozitív hatást, a cég részvényei zuhanórepülésbe kezdtek. Nem mintha a 30.5% olyan kevésnek számítana, sőt. A zuhanás igazi oka a kísérleti adatsor egy másik oszlopa volt, az amelyikben a placebo-hatást mérték.

A placebo vizsgálatok alatt olyan kísérleteket értünk, amikor pl. a vizsgált személynek adott pirula valójában nem tartalmay hatóanyagot, csak azt mondják a delikvensnek, s ezt követően vizsgálják a hatást. Laikus számára ez fölöslegesnek tűnhet - hiszen "ha nem adtunk gyógyszert, akkor úgysem történik majd semmi" -, de nagyon nem az. Szervezetünk bizonyos esetekben egész fantasztikus mértékben becsapható. A Corlux esetében a placeboval kezelt, ún. "kontroll" vizsgálati alanyok 28.6%-a esetében lehetett gyógyulást észlelni - azaz a hosszú hónapok kutatómunkájával és dollármilliárdok felemésztésével kifejlesztett gyógyszer kvázi hatástalannak bizonyult.

És ezzel nem volt egyedül. Egy áprilisban megjelent felmérés szerint, a legtöbb új-generációs antidepresszáns, köztük a Prozac is, gyakorlatilag csak a legsúlyosabb esetekben képes picit többet nyújtani mint a placebo (és akkor még nem is említettük az esetleges mellékhatásokat).

Mi lehet a biológiai oka a placebo-hatásnak? Teljes válaszunk még nincs, de a rendelkezésünkre álló információk már oszlatják a ködöt. Már pusztán annak a tudata, hogy "kezelést kapunk" - függetlenül attól, hogy közben valójában esetleg csak cukrosvizet ittunk, vagy "gyógypuszit" kaptunk - , agyunk jellegzetes területeinek aktivációját okozza. Az egyik ilyen terület az ún. nucleus accumbens (NAcc), amely idegrendszerünk egyik "élvezeti központja" - számos drog itt fejti ki hatását -, általánosan a jutalomváráshoz köthető aktivitásáról nevezetes. A NAcc aktivitása pedig olyan szisztémás válaszreakciót indít el szervezetünkben, melynek eredményeként általánosan javul a közérzetünk.    

Érdekes módon placebo-hatás és placebo-hatás közt is van különbség, cukrosvíz és mímelt akupunktúra nem azonos mértékben hat. Utóbbi potensebb, mivel - feltehetőleg - látványosabb rituálé szükséges hozzá, ami mind azt érezteti a beteggel, hogy őt és problémáját nagyon komolyan veszik.  

A placebo hatékonyságának ismeretében talán meglepőnek tűnhet, hogy orvosi berkekben komoly vita tárgya, hogy etikus-e az alkalmazása. Az Amerikai Orvosi Kamara (AMA) szerint nem, helyette bíztatás és nyugtatás a megfelelő eljárás - gyakorlatban azonban az orvosok többsége továbbra is alkalmazza.

Van persze a világnak egy olyan szegmense, ahol a placeboval kapcsolatos etikai és praktikus megfontolások nem okoznak koránt sem ekkora gondot. Mára, az ún. "alternatív gyógyászat" keretén belül, sok millió dolláros iparág jött létre a placebo hatás üzleti kiaknázására. Nem azt állítom persze, hogy a jóga, vagy akupunktúra, vagy herbalizmus minden formája sarlatánság. Számos esetben valóban létező, tanulmányozható ezeknek a kúráknak a hatásmechanizmusa (nem mindig eredménnyel). Ezzel teljesen szemben áll a homeopátia hihetetlen népszerűségnek örvendő biznisze, ahol színtisztán az ezoterikus mesével nyakonöntött placebo hatást kapjuk kézhez.

S hogy a homeopaták nagy része nem teljesen cinikus pénzlenyúló, hanem maga is szentül hisz az általa hirdetettekben? Nos, a placebo természeténél fogva, ez csak erősíti a hatást.