tg-cbmass-20121025

Avagy epilógus no. 2 múlt heti nyílt levelünkhöz: tegnap megkeresett a HVG Könyvek kiadóvezetője (aki egyben a TEDx Danubia egyik szervezője), hogy továbbítsa Tasi István válaszát a levélre.

Tömören összefoglalva a lényeg az, hogy Tasi végül elő fog adni a TEDx-en, a "vallások közös etikai alapelveiről". Ne tévesszen meg senkit a látszólagos egybeesés, a témaváltás nem a levelünk miatt van, sőt nincs is szó témaváltásról, hiszen eredetileg is ez lett volna az előadás témája, csak a szervezők ragadtak ki szerencsétlenül egy mondatot a Tasival készült öt perces interjúból a hvg-videóhoz. A peches címválasztás szintén a szervezőkön múlt, mert ők akarták ezt használni, hiszen a hasonló című könyv nemzetközi sikere miatt "ez benne van a köztudatban" Tasi István személyével kapcsolatban. Jelen előadás esetében "A természet IQ-ja" azonban "a vallások által egyaránt feltételezett természetfeletti lehetőségekre utal".

Mi természetesen örömmel vesszük tudomásul, ha Tasi István végül nem "az állati viselkedésről", hanem szakterületébe vágó etikai és vallásfilozófiai kérdésekről fog előadni. Mint azt a szervezőknek levelünkben is jeleztük, akciónkat elsősorban TED brand tisztelete vezérelte. Egyébként értelemszerűen a szervezők feladata (és felelőssége) az előadók listájának összeállítása, a TED-színvonal biztosításához. Ha végül nívós rendezvény alakul ki, mi is örülni fogunk.

(SexComb szorgalmának köszönhetően továbbra is "témánál maradhatunk". Sorozatának újabb cikkét olvashatjátok.)

No tehát egy érdekes kis cikk jelent meg nemrég az ÉRTEM honlapján, nevezetesen egy, az ID szellemi fellegvárának számító Discovery Institute honlapjáról átvett összefoglaló jellegű cikkgyűjtemény, olyan publikációkról, amelyek "különböző referált tudományos szakfolyóiratokban jelentek meg a tervezési iskola által felvetett kérdésekről".

Kíváncsiságból megnéztem a felsorolást és első pillantásra valóban nagyon tekintélyes, majdnem ötven cikket sorol fel. Ugyan a "Wedge" célkitűzései között az első öt évre terveztek száz referált cikket, de ne akadjunk fel azon, hogy ennek a fele is csak tíz év alatt sikerült, örüljünk inkább az értelmes tervezés (ID) tudományos sikerének. Azonban ha kicsit alaposabban megnézzük ezt a bizonyos felsorolást, érthetetlen dolgokat találhatunk benne, de mielőtt belevágnánk, érdemes körbejárni, mik is azok a sokat emlegetett referált folyóiratok, amikről beszélünk?

Egy referált folyóirat annyit jelent, hogy a szerkesztő az elfogadás előtt minden egyes cikket elküld három "referee" -nek, azaz a cikk szakterületéhez értő, az adott cikk szerzőitől független, tekintélyes szakemberhez, akik azt elolvassák, megvizsgálják, kijavítják, változtatásokat eszközölhetnek benne, végül véleményezik, hogy közlésre alkalmas -e? E mellett bekérhetnek újabb adatokat, fényképeket, kísérleti eredményeket, amelyek a cikk állításait alátámasztják, az esetleges kétségesnek ítélt kísérletek ismétlését, esetleg másik kísérleti rendszerben történő elvégzését tanácsolhatják. Amikor mindhárom referee elégedett a közleménnyel, csak akkor jelenhet meg az adott folyóiratban, ez biztosítja az állítások megalapozottságát. A Discovery Institute ezen gyűjteménye állítólag ilyen közleményeket tartalmaz, de vizsgáljuk csak meg kicsit közelebbről az egyes cikkeket!

Egy bizonyos 2003 -ban megjelent "Darwinism, Design and Public Education" című könyv írásai is szerepelnek benne, amelyik egyrészt egyszeri kiadású könyv, nem igazán nevezhető folyóiratnak, másrészről erősen kétséges, hogy bárki is valaha referálta volna. A könyv szerkesztői, John Angus Campbell, a szónoklattan professzora és Stephen C. Meyer, aki geológus diplomával rendelkezik, a doktori fokozatát azonban tudománybölcseletből  és tudománytörténetből szerezte. Az esetleges refereek személye ismeretlen. A könyv lesújtó kritikája viszont egy tényleg referált folyóiratban jelent meg, érdemes elolvasni.

Ugyanígy szerepelnek a felsorolásban a "Debating desing: From Darwin to DNA", "God and Design: The Teleological Argument and Modern Science" , "Mere creation: Science, faith & intelligent design" című könyvek egyes írásai is, ezek az előzőhöz hasonlóan nem referált folyóiratok, egyszeri kiadványok. Ugyanígy szerepel a felsorolásban egy 2004 -es konferencia összefoglalójának egy fejezete is, ez szintén nem folyóirat, a referálást valószínűleg a konferencia résztvevői végezték, ezt is kihúzhatjuk.

Ugyanígy szerepelnek a felsorolásban az unos-untalan előkerülő könyvek, a nyolcvanas évektől napjainkig és néhány érdekesebb, ritkábban emlegetett gyöngyszem is:

Del Ratzsch: Nature, Design, and Science: The Status of Design in Natural Science

Guillermo Gonzalez and Jay W. Richards, The Privileged Planet: How Our Place in the Cosmos is Designed for Discovery

Michael Behe, Darwin's Black Box: The Biochemical Challenge to Evolution

Michael C. Rea, World without Design : The Ontological Consequences of Naturalism

W.A. Dembski, The Design Inference: Eliminating Chance through Small Probabilities

William Dembski, No Free Lunch: Why Specified Complexity Cannot be Purchased without Intelligence

Michael Denton, Evolution: A Theory in Crisis

The History of Science and Religion in the Western Tradition: an Encyclopedia

The Mystery of Life's Origin: Reassessing Current Theories

Analysis of a Finite Element Method: PDE/PROTRAN

Dynamical Genetics

Talán kukacoskodásnak tűnhet, hogy a könyveket kihagyom ebből a felsorolásból, de az a helyzet, hogy ahhoz, hogy valaki könyvet jelentessen meg, meg kell hogy győzzön egy kiadót, hogy az írását sokan megveszik majd. Ezzel szemben, ahogy láttuk egy referált folyóiratban való megjelenés előtt az adott szakterület három szakértőjét kell meggyőzni, mégpedig bizonyítékokkal, ráadásul egy referált folyóirat szerkesztőjét nem igazán érdekli, hogy mennyire szenzációs az, ami a lapban megjelenik, hanem inkább, hogy minél többen hasznát lássák, minél többen idézzék az adott cikket.

Ha ezeket kihagyjuk, jelentősen megrövidült az eredeti közleményszám, maradt egészen pontosan tizennégy valóban referált folyóiratban megjelent közlemény. Azért még ez is szép, lássuk, mit is takarnak ezek:

Három közlemény bevallottan filozófiai szaklapokban jelent meg, természetesen ezek attól még referált közlemények, de azért a biológia mégiscsak természettudomány.  Ezt a felsorolás összeállítói is érezhetik, mert a legvégére, külön cím alá helyezték őket, ráadásul nem írtak róluk néhány mondatos összefoglalót sem, mint a többi közleményről.

Behe, M.J., Self-Organization and Irreducibly Complex Systems: A Reply to Shanks and Joplin, PHILOSOPHY OF SCIENCE 67:155-162 (March 2000) 
Craig, W.L., "God, Creation, and Mr. Davies." British Journal for the Philosophy of Science 37 (1986): 168-175 
Craig, W.L., "Barrow and Tipler on the Anthropic Principle vs. Divine Design." British Journal for the Philosophy of Science 38 (1988): 389-395.

Lássuk akkor a maradékot:

S.C. Meyer, "The Origin of Biological Information and the Higher Taxonomic Categories," Proceedings of the Biological Society of Washington, 117(2) (2004): 213-239.

Ez egy összefoglaló jellegű cikk, új kísérleti eredményt nem tartalmaz. Azért érdekes, mert önmagában botrányt kavart. A történet lényege annyi, hogy a Proceedings of the Biological Society of Washington című lap szerkesztője, egy bizonyos Richard Sternberg, aki nem mellesleg az értelmes tervezés ismert támogatója 2004 -ben megjelentette ezt a bizonyos cikket a fent említett referált folyóiratban. A Washingtoni Biológiai Társaság tagjai, amelynek lapjában a közlemény megjelent, tiltakoztak a cikk ellen, a lap kiadója később egy nyilatkozatot is közzétett, amely szerint a cikk a szokásos referálási módszert megkerülve jelent meg, azt kizárólag Richard Sternberg szerkesztő látta a megjelenés előtt, refereeknek nem küldték ki, társszerkesztőknek nem mutatták meg. Richard Sternberg szerkesztő állította, hogy a cikk a szokásos referálási utat járta végig, négy független szakértő mondott róla véleményt a megjelenése előtt, ám ismételt kérésre sem volt hajlandó megnevezni őket. A Proceedings of the Biological Society of Washington című újság évente kiad egy listát, amelyben a cikkeiket referálók nevei szerepelnek, ám ezt a 2004 -es évre egyszerűen nem jelentették meg, így a szerkesztő állítása egyszerűen ellenőrizhetetlen. A cikket egyébként a lap következő számában vissza is vonták, így nem igazán értem, hogyan került ebbe a felsorolásba, a tudományban a visszavont cikk nem létezik és kész. Richard Sternberg egyébként ezek után panaszt tett, ugyanis azt állította, hogy munkahelyén vallási nézetei miatt támadták. Mondjuk ebben az az igazán szép, hogy ezzel maga ismerte el, miszerint az Értelmes Tervezés vallás, nem pedig tudomány.

W.-E. Lönnig & H. Saedler, "Chromosome Rearrangements and Transposable Elements," Annual Review of Genetics, 36 (2002): 389-410. 

Ez a közlemény is összefoglaló jellegű cikk, új kísérleti eredményt nem tartalmaz. Ezen kívül az "értelmes tervezés" szókapcsolatot sem, sőt, az "értelmes" és a "tervezés" szavakat sem. A közlemény alapvetően az ugráló genetikai elemekről szól, amelyek létének elismerése már önmagában túlmegy a legtöbb értelmes tervezés hívő ingerküszöbén. Ezen kívül több olyan állítást tesz, amely szöges ellentétben áll az értelmes tervezés mozgalom tanaival: Alapfeltevésként használja, hogy egy fajból kialakulhat egy másik, arra építi az elméletét, hogy a ma élő állatok azóta kihalt közös ősökből fejlődtek ki és ugyanúgy adottnak veszi, hogy az élőlények közti óriási különbségek mutációkkal alakultak ki, az elmélet része, hogy a fennmaradt kövületek a ma élő állatok ősei. Elfogadja a biológia fajfogalmát, amit ő is az életképes utódok létrehozásának képességében határoz meg. Sőt, még az is az elmélet része, hogy az úgynevezett molekuláris óra módszerével időben elhelyezhető két élőlény utolsó közös őse. Összesen annyit állít, hogy az új fajok keletkezésében nagy szerepet játszanak az ugráló genetikai elemek, amelyek mozgása nem teljesen véletlenszerű, vannak a genomban olyan pontok, ahová nagyobb eséllyel ugranak be. Mit is ír erről a cikkről a Discovery Institute felsorolása? "Ez a közlemény az ugráló genetikai elemek szerepét vizsgálja az új fajok hirtelen megjelenésében és a biodiverzitás és az új fajok megjelenésének részleges tervezettségét. " Amit az összefoglaló elfelejt megemlíteni: A cikkben kifejtett elmélet tagadja az ID mozgalom gyakorlatilag összes állítását. Hogy ez a cikk hogyan támasztja alá az ID mozgalmat, halvány gőzöm sincs, ennyi erővel Charles Darwin: A fajok eredete című könyvét is bevehették volna a felsorolásba, legalább annyira támogatja az ID elméletét, mint ez a cikk. A szerző egyáltalán nem tagadja az evolúció létét, egyszerűen annak működésére állít fel egy újabb elméletet.

Granville Sewell, "A Mathematician's View of Evolution," The Mathematical Intelligencer, Vol 22 (4) (2000)

Ez a cikk sem tartalmaz kutatási eredményt. Ettől függetlenül érdekes lehetne, azt gondolnánk, hogy egy matematikus a saját szakmájának szabályai szerint értékeli az evolúciót. Ezzel szemben a cikk kizárólag kövületekről, számítógépes programokról, a termodinamika második főtételéről, enciklopédiákról és hasonlókról szól. Egyetlen élőlényekre vonatkoztatott modellt, vagy elméleti számítást sem tartalmaz, a legkomolyabb érve ennyi: "Ha egymilliárd mérnök másodpercenként egy véletlenszerű karaktert ütne le, gyakorlatilag akkor sem lenne esélye, hogy a Föld 4,5 milliárd évnyi története alatt véletlenszerűen újra létrehozzanak egy húsz karakternyi előnyös változtatást." Ezek az érvek egyszerűen nevetségesek. Mint már egyszer leírtam, egy ötkilós virágföldben kétszázmilliárd baktérium él, a Földön összesen pedig 5X10³⁰, azaz ennyi mérnök veri a billentyűzetet, a példában feltételezettnél 5X10²¹ szer, vagyis egytrilliárdszor több. Mint ahogy a lap rövid jellemzésében is megtalálható ,  "Az újságban humor, rejtvények, versek, kitalált történetek és művészet is található."  ("Throughout, the journal, humor, puzzles, poetry, fiction, and art can be found."). Felteszem a fenti cikk a humor vagy a kitalált történet, esetleg a művészet, mert hogy nem tudományos cikk, az biztos.

D. A. Axe, "Estimating the Prevalence of Protein Sequences Adopting Functional Enzyme Folds," Journal of Molecular Biology, Vol. 341 (2004): 1295-1315.

Ebben a cikkben sem szerepel az "értelmes tervezés" kifejezés. A szerzők számítógéppel modellezték a β-laktamáz enzim térszerkezetét és arra jutottak, hogy a kialakulásának a valószínűsége valahol 10^-53 és 10^-77 között van. Ez messze jobb esély, mint az ÉRTEM által felállított 10^-150 valószínűségi határ, ami alatt szerintük egyértelműen tervezettségről beszélünk. Mint minden számítógépes modellnél itt is meg kell jegyezzük, hogy fehérjék térszerkezetéről pontos modellt tisztán számítógépes úton gyakorlatilag sohasem készítettek, egyszerűen azért, mert egy átlagos fehérje térszerkezetét olyan sok kölcsönhatás befolyásolja, amelynek a modellezéséhez a rendelkezésünkre álló számítási kapacitás kevés. Így minden ilyen modellnél különböző egyszerűsítésekkel élnek. Ezen egyszerűsítések azonban döntően befolyásolhatják a végeredményt, egy apró változó értékének módosítása az így számított esélyeket nagymértékben megváltoztathatja.

D. A. Axe, "Extreme Functional Sensitivity to Conservative Amino Acid Changes on Enzyme Exteriors," Journal of Molecular Biology, Vol. 301 (2000): 585-595.

Ebben a cikkben sem szerepel az "értelmes tervezés" kifejezés. A szerző azt vizsgálja, hogy az egyes β-laktamáz enzimekben található különbségek hogyan érintik a működését. Arra jut, hogy négy-öt  mutáció, amik önmagukban semlegesek, azaz nem érintik az enzim működését, összeadódva már működésképtelené tehetik az enzimet.  A szerző következtetése mindössze annyi, hogy a szokásos összehasonlító vizsgálatok során azoknak az aminosavaknak is érdemes figyelmet szentelni, amelyek változékonyak, hiszen ezek a változások csak más változások függvényében értelmezhetőek. Az enzimek kialakulásáról, új funkciók létrejöttéről egy szót sem ejt. A cikk másik következtetése, hogy a Proteus mirabilis β-laktamáz enzimje és az E. coli TEM-1 enzimje nem származtatható egymásból, csak működésképtelen köztes alakokon keresztül. Ez mindenképpen egy referált folyóiratban megjelent közlemény, bár ez a végkövetkeztetés körülbelül olyan erős érv az evolúció ellen, mintha fognánk egy embert és egy tehenet, majd arra jutnánk, hogy az ember valószínűleg nem őse a tehénnek és a tehén sem az embernek.

M.J. Behe and D.W. Snoke, "Simulating Evolution by Gene Duplication of Protein Features That Require Multiple Amino Acid Residues," Protein Science, 13 (2004): 2651-2664. 

A cikk leírása nagyon sokat ígér: " E cikkben Behe és Snokes bemutatja, milyen nehezen alakítanak ki evolúciós folyamatok új fehérjeszerkezeteket és adnak hozzájuk új fehérjéket, amelyek működőképesen képesek kapcsolódni." A cikk valójában egy számítógépes modell leírása, ahol annak az esélyét számolgatják ki, hogy egy diszulfidhíd kialakításához szükséges két cisztein aminosav mekkora eséllyel jön létre pontmutációkkal. Egyéb mutációtípusokat nem vizsgáltak. Idéznék a cikkből: "Erőteljesen hangsúlyozzuk, hogy ennek az egyetlen útvonalnak a hatékonysága a Darwini evolúció szempontjából keveset vagy éppen semmit sem mond más útvonalak hatékonyságáról. Így például jelen tanulmányunk amely az MR fehérjék evolúcióját vizsgálja pontmutációkkal duplikált génekben nem jelzi hogy ilyen sajátságok evolúciójára más folyamatokkal, inszerciós/deléciós mutációkkal ennél kevésbé vagy jobban hatékony lenne." De mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy ez egy olyan közlemény, amit Michael J. Behe írt, referált folyóiratban jelent meg és valódi kísérleti munkát is tartalmaz. Azért érdemes megjegyezni, hogy az +értelmes tervezés" kifejezés nem szerepel benne, ráadásul Michael J. Behe maga vallotta eskü alatt, hogy ez a közlemény semmit sem mond az értelmes tervezésről, csak "utal rá".

D.K.Y. Chiu & T.H. Lui, "Integrated Use of Multiple Interdependent Patterns for Biomolecular Sequence Analysis," International Journal of Fuzzy Systems, 4(3) (September 2002): 766-775.

Itt valószínűleg valamilyen félreértés lehet, ugyanis ez a közlemény egy matematikai módszert ismertet, amivel egy adott fehérje több különböző fajból származó aminosavsorrendje alapján következtetni lehet a fehérje működéséhez elengedhetetlenül szükséges szakaszokra. Semmilyen módon sem sugallja a cikk, hogy ennek bármi köze lenne a tervezettséghez. Rejtély, hogy miért került ebbe a felsorolásba. A Discovery Institute felsorolása sem segít, itt egyetlen mondatot sem írnak a cikkről, csak idézik az első bekezdését.

John A. Davison, "A Prescribed Evolutionary Hypothesis," Rivista di Biologia/Biology Forum 98 (2005): 155-166.

A cikk azt bizonygatja, hogy az evolúció valójában az élőlényekbe előre beépített genetikai információ kifejeződése. Adottnak veszi, hogy az egyes fajok egymásból alakulnak ki, vagyis a ma élő állatok a rég kihaltak utódai, csak annyival egészíti ki, hogy a változások tervei mindig is ott voltak az élőlények genomjában. Tulajdonképpen ez is egy referált folyóiratban megjelent közlemény, bár kísérleti eredményeket nem tartalmaz és valamilyen szinten köthető az értelmes tervezéshez, habár néhány ponton ellentmond a szokásos elméleteknek.

Jonathan Wells, "Do Centrioles Generate a Polar Ejection Force?," Rivista di Biologia/Biology Forum 98 (2005): 37-62.

Ez a közlemény egy feltételezést bont ki, hogy a centriólumok jelenleg ismert működésük mellett turbinaként keringetik a sejtplazmát. Ez a tervezéselmélethez egyetlen ponton kapcsolódik: "Mi van ha a centriólumok tényleg apró turbinák? Ezt sokkal egyszerűbb elfogadni, ha a szokásos redukcionista megközelítés helyett egy holisztikus megközelítést alkalmazunk és ha a centriólumokat tervezett szerkezeteknek tekintjük, mint a Darwini evolúció véletlen melléktermékeinek." A cikkben azonban egyetlen sor sem szól arról, hogy miben más ez a megközelítés, vagy hogy hol használja ezt a "holisztikus" módszert. Igazából ez a közlemény új kísérleti adatot nem tartalmaz, az értelmes tervezéshez való kapcsolata mindössze egy félmondatnyi, kijelenti, hogy a centriólumok tervezettek, de nem részletezi, hogy miért. Mindazonáltal ez egy referált folyóiratban megjelent közlemény.

M.J. Denton, J.C. Marshall & M. Legge, (2002) "The Protein Folds as Platonic Forms: New Support for the pre-Darwinian Conception of Evolution by Natural Law," Journal of Theoretical Biology 219 (2002): 325-342.

Ez a cikk semmilyen módon nem kapcsolódik az ID-hez, egyértelműen természeti törvények által meghatározott folyamatokat tételez fel, tervezéssel, intelligens közreműködéssel sehol sem számol. Hogy miért került be ebbe a felsorolásba, rejtély.

Ø. A. Voie, "Biological function and the genetic code are interdependent," Chaos, Solitons and Fractals, Vol 28(4) (2006): 1000-1004.

Ez a közlemény kísérleti eredményeket nem tartalmaz, gyakorlatilag egy hosszú fejtegetés arról, hogy az élet szükséges következménye -e a fizika törvényeinek? Mivel kísérleti eredményeket, számításokat nem tartalmaz, nem igazán tudom hová tenni, leginkább bölcselettudományi alkotás. A végkövetkeztetése pedig éppen az, hogy az élet létét axiómaként kell elfogadnunk, nem bizonyítható az eredete.

Tehát itt az ideje, hogy mérlegeljük az ID mozgalom teljesítményét. Mit is állított a szerző a bevezetőben?

"Ennek ellenére részletes lista mutatja már be mindazokat a támogató hangvételű tanulmányokat, amelyek különböző referált tudományos szakfolyóiratokban jelentek meg a tervezési iskola által felvetett kérdésekről."

A Discovery Institute saját programfüzete, a híres Wedge dokumentum (1999) saját vállalása szerint is az első öt éves tervük " Száz tudományos, akadémiai és technikai cikk a tagjainktól". Ehhez képest tíz év alatt is összesen tizennégy cikket sikerült összeszedniük, ezek jelentős része pedig nem a Discovery Institute tagjainak tollából született, de ne legyünk kukacoskodóak, a magyar ÉRTEM szerző is nyilván csak tévedésből állítja be a listán szereplőket referált szakfolyóiratokban megjelent közleményként, amikor csak a negyedük az!

Ebből a tizennégy közleményből három bölcselettudományi lapban jelent meg, egyet később visszavontak. Tehát összesen tíz közleményről beszélhetünk, amely az IDsek szerint a tervezéselméletről íródott.

Ebből négyről egyszerűen érthetetlen, hogy miért került a felsorolásba ( Chromosome Rearrangements and Transposable Elements; Integrated Use of Multiple Interdependent Patterns for Biomolecular Sequence Analysis; The Protein Folds as Platonic Forms: New Support for the pre-Darwinian Conception of Evolution by Natural Law; Do Centrioles Generate a Polar Ejection Force?), semmit sem állítanak a tervezéselméletről, de nyilván majd a hozzászólók felvilágosítanak, hol tévedek.

Három közlemény semmilyen értékelhető kísérleti eredményt sem tartalmaz (A Mathematician's View of Evolution; A Prescribed Evolutionary Hypothesis;

Biological function and the genetic code are interdependent).

Maradt összesen három darab közlemény, ami valamilyen, bármilyen távolról kísérleti eredményként értelmezhető fejtegetést tartalmaz. (Estimating the Prevalence of Protein Sequences Adopting Functional Enzyme Folds; Extreme Functional Sensitivity to Conservative Amino Acid Changes on Enzyme Exteriors; Simulating Evolution by Gene Duplication of Protein Features That Require Multiple Amino Acid Residues) Nem mellesleg egyikben sem szerepel az "értelmes tervezés" kifejezés, egyik sem ír közvetlenül az értelmes tervezésről.

Ennyi az értelmes tervezés mozgalom tíz évnyi teljesítménye, három kísérleti eredményeket is tartalmazó közlemény, nem több. Összehasonlításképpen az emberi p53 fehérjéről ("human p53") ezernyolcszázhatvankét közlemény született ez idő alatt, a telomérákról ("telomere") kétezerháromszáz közleményt találtam, több mint négyszáz közlemény címében szerepel az ostor kifejezés ("flagellum" + "flagella"). Az ID mozgalom tudományos teljesítménye nagyon gyenge, bármilyen mércével mérve. Összesen három cikkben említik meg egyáltalán a tervezéselméletet, ezek egyike sem tartalmaz kísérleti eredményeket, három közleményt pedig még hozzávesznek ezekhez, amelyek ugyan kísérleti eredményeket is tartalmaznak, ám az értelmes tervezésről semmit sem mondanak. Hogy a mozgalmárok mégis úgy akarják láttatni, mintha a valós teljesítmény tízszeresét érték volna el, az sajnálatos, de még a hat cikk tízszerese is nagyon szerény eredmény lenne egy forradalmian új tudományterülettől.

Végszóként még érdemes összevetni a fenti felsorolásból két közleményt, Behe "Simulating Evolution by Gene Duplication of Protein Features That Require Multiple Amino Acid Residues" című közleményét Axe "Extreme Functional Sensitivity to Conservative Amino Acid Changes on Enzyme Exteriors" című cikkével. A Behe cikkében vázolt elméleti modell egyik jellegzetessége, hogy pozitív szelekciós nyomást nem tételez fel, azaz abból indul ki, hogy az összes köztes alak működésképtelen, itt az evolúció "cáfolata" annyiból áll, hogy ha csak ezeket a folyamatokat vesszük figyelembe, akkor egy diszulfidhíd kialakításához tíz a kilencediken méretű populáció esetén tíz a nyolcadikon nemzedék szükséges. Mint azt Behe eskü alatt tett vallomásában elismerte, ez azt jelenti, hogy egy tíz a kilencediken méretű baktériumpopuláció esetén húszezer év szükséges ehhez a folyamathoz, ám egy kérdésre elismerte, hogy egyetlen tonna talajban is tíz a tizenhatodikon baktériumsejt él. Axe cikkében pedig két enzimet hasonlít össze és megállapítja, hogy csak működésképtelen köztes alakokkal származtathatóak egymásból, ebből vonja le a következtetést, hogy nem alakulhattak ki evolúciós folyamatokkal. No most ha ebbe belegondolunk egy kicsit, ha Axe szerint az evolúció egyértelmű cáfolata, ha egy fehérje csak működésképtelen köztes alakokon keresztül alakulhat egy másikká, ezek szerint Axe modelljében ahhoz, hogy evolúcióról beszélhessünk, mindenképpen valamilyen pozitív szelekciós nyomásnak kell hatnia a köztes alakokra, akkor Behe a modelljéből eleve kizárt minden evolúciós folyamatot, hiszen ő kizárólag működésképtelen köztes alakokkal számolt. Így nem tudni miről írt cikket, mert akkor az evolúcióról biztosan nem. Ha pedig Behe modelljét fogadjuk el, miszerint működésképtelen köztes alakokon keresztül is viszonylag rövid idő alatt kialakul egy új fehérje, akkor Axe végkövetkeztetése veszti el minden alapját, hiszen Behe éppen azt bizonyította, hogy amit Axe az evolúciót kizáró tényezőnek tart, az egyáltalán nem teszi lehetetlenné egyik fehérje másikká alakulását. Vagyis tulajdonképpen a teljes ID mozgalom összesen három kísérleti eredményt is tartalmazó közleményt volt képes megalkotni tíz év alatt, de ebből a háromból kettő ellentmond egymásnak.

"Szóval, ha a „közegellenállás” miatt az ilyen cikkek megjelentetése gyakran nehézségbe is ütközik, már bőven elavult az a kritika, mely szerint nincsenek ilyen tudományos cikkek. "

No most bár kevesen tudják, de az ID mozgalom saját folyóirattal rendelkezett egy ideig, a címe: "PCID: Progress in Complexity Information and Design". Maga a folyóirat mindössze 2002 és 2005 között működött William A. Dembski irányításával, ez alatt az idő alatt tíz száma jelent meg, viszont három év működés után csendben elhalt. Ha elfogadjuk, hogy az ID egyre szélesedő mozgalma egyre több kutatót vonz, akik folyamatosan a tervezéselméletet kutatják és földrengető felfedezéseket tesznek, akkor vajon miért nem írják meg az eredményeiket? Ha a rengeteg ID cikk közlésének kizárólag a hivatalos tudomány rosszindulata szab határt, miért üres a mozgalom saját újságja? William A. Dembskiről azért mégsem hihetjük, hogy ő is ellenséges lenne az ID híveivel, mert történetesen ő a mozgalom egyik fő alakja. Ugyanígy létezik egy Rivista di Biologica című újság, amelyet az ismert evolúciótagadó, Giuseppe Sermonti szerkeszt, ebben jelent meg Jonathan Wells egyik közleménye is. Nyilvánvalóan nem ellenséges az ID gondolatával, gyakorlatilag bármit leközölne, ami az evolúciót tagadja. Viszont ez a lap sem dagadozik az ID felfedezéseitől. Mi az oka ennek a cikkhiánynak? Ha felidézzük a saját célkitűzéseiket: "Száz tudományos, akadémiai és technikai cikk a tagjainktól." Miért van az, ha ilyen nagyratörő célokkal indultak, mégsem tudtak a saját szaklapjukban sem leközölni összesen száz cikket, nem hogy referált folyóiratokban?

A válasz, mint mindig, roppant egyszerű: Az ID teljesen meddő. Az "elmélet" termékei kizárólag sajtóközlemények, előadások, könyvek, amelyek egyetlen egy állítást ragoznak a végtelenségig: "Evolúció márpedig nincs." Ezen túl az ID -nek semmilyen mondanivalója vagy haszna sincs, ezt kiválóan jelzi az eredmények hiánya is. Hogy ezt magyarázzák, természetesen az összeesküvés elméletek első számú állításához nyúlnak: A rendszer elnyom minket, akadályoz, hogy kimondjuk az igazságot. Ez viszont egyszerűen nem igaz, az ID cikkei soha meg sem íródtak, ha nem így lenne, nem fulladt volna be a saját újságjuk annak idején. Elgondolkodtató az is, hogy ha ennyire nem engedik őket publikálni az "evolucionisták", akkor miért nem nyúlnak azokhoz az eszközökhöz, amelyeket olyan ügyesen használnak egyéb üzeneteik közlésére? Miért nem teszik föl az általuk megírt, ám az "evolucionisták" által eltiport cikkeiket például az internetre, hogy mindenki láthassa, milyen pezsgő tudományos élet zajlik a mozgalom kebelén belül? Gyakorlatilag mindenhol Michael Behe és William A. Dembski évtizedes állításainak a zanzásított változatát olvashatjuk, még egy új egyszerűsíthetetlenül összetett rendszert sem sikerült példaként találni Michael Behe könyve óta. Miért nem tárják a nyilvánosság elé az eredményeiket, amelyeket a rendszer el akar hallgattatni? Talán azért, mert ilyenek nem is léteznek?

A kismadarak a fülünkbe súgták, hogy a TED franchise hamarosan megrendezésre kerülő magyarországi rendezvényén hatalmas kedvencünk (de nem tudományos témákban) Tasi István, az ÉRTEM oszlopos tagja lesz az egyik előadó, aki az állati ösztönök apropóján kreacionista felvilágosítást készül tartani.

Mivel a TED eddig remekül működött kreacionisták nélkül is (sőt, épp azért működött remekül, mert nem áltudományos marhaságokkal foglalkoztak), nyílt levélben fordulunk mind a magyar szervezőkhöz (igen, ezúton is csókoltatjuk a HVG-t), mind az amerikai brand tulajokhoz. Mivel borítékolható, hogy Tasiék olvasata az lesz, hogy a gonosz evilucionisták el akarják őt hallgattatni, íme a levél teljes szövege.

(UPDATE: közben a szervezők visszaírtak, hogy Tasi, közös megegyezéssel mégsem szerepel. Szóval happy end, és még valószínűleg mi sem kellettünk hozzá ;-).)

Kedves Szervezők!

Őszinte tisztelői vagyunk a TED kezdeményezésnek, amely elgondolkodtató és látványos ismeretterjesztő előadások révén méltán vált világszerte többezer ember számára megbízható információforrássá és ösztönző erővé.

Ezért döbbenten és csalódottan vettük tudomásul, hogy a Budapesten 2010. január 21-én megrendezésre kerülő TEDx Danubia elnevezésű rendezvény egyik előadója, Tasi István „A természet IQ-ja” címmel készül előadni.

A TEDx honlapja "elfogulatlan, üzleti, vallási vagy politikai céloktól mentes" programot ígér. Véleményünk szerint azonban ez az elv sérülni fog, ha Tasi István (Isvara Krisna dász), a védikus kreacionizmus szószólója, a magyar intelligens tervezés-mozgalom (ÉRTEM) frontembere, az említett címmel előadást tart.

Saját beszámolója alapjánTasi István az állati viselkedés témájáról kíván beszélni. Ez zavarba ejtő, tekintve, hogy Tasi István nem részesült az állati viselkedéssel kapcsolatos képzésben, nem végzett kutatásokat ezen a téren és egyetlen lektorált publikációhoz sem járult hozzá az etológia, vagy a tágabban vett biológia témakörében (sőt, ugyanez elmondható róla általában a természettudományokkal kapcsolatban).
Tasi úr előadásának címe megegyezik a Magyarországon 2002-ben kiadott (angol nyelvre 2009-ben lefordított) könyvének címével, amelyben amellett érvel, hogy az állati viselkedés bizonyos aspektusai olyannyira bonyolultak, hogy a természetes szelekció általi evolúció nem adhat valószínű magyarázatot létrejöttükre. A könyv a krisnás teremtéstörténetet „elfogadható, logikus” magyarázatként kínálja^[1] olyan esetekben, ahol Tasi István szerint a tudományos ismereteink hiányosak. Tasi úrnak természetesen joga van abban hinni, amiben csak akar, azt viszont hangsúlyozni szeretnénk, hogy a tudományos közösség ezekkel a nézetekkel, tudományos tartalom hiányában, nem foglalkozik. A legtöbb nagy tudományos társaság egyhangúlag elutasítja a kreacionizmus minden formáját, így az intelligens tervezést is, és nem tekinti azokat az evolúció alternatívájának^[2]. (Érdemes megjegyezni, hogy Tasi István az intelligens tervezésről tartott előadásait mint „mélyebb prédikációs témákba” történő „bevezetést” értékeli^[3], így véleményünk szerint a témában mutatott érdeklődése messze áll a puszta tudományos kíváncsiságtól.)

Figyelembe véve a szakképzettség teljes hiányát, valamint az áltudományos nézetek terjesztésében játszott szerepét, Tasi István nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy előadást tartson az állati viselkedés témakörében. Az is látható, hogy semmilyen biológiai jellegű témában nem lenne képes megütni a korábbi TED rendezvények előadóinak színvonalát.

Szeretnénk kiemelni, hogy nem Tasi István meghívása ellen tiltakozunk. Szívesen meghallgatnánk nézeteit olyan tudományterületekről, ahol ismeretei kétségbevonhatatlanok, például vallási kérdésekről vagy kulturális antropológiáról.

Azonban az a véleményünk, hogy a fentebb említett előadását elfogadva a TEDx Danubia szervezői méltánytalan helyzetbe hozzák mind az előadássorozat közönségét, mind a jóhírű TED védjegyet. Ezért arra bíztatjuk a szervezőket, hogy kérjék meg Tasi Istvánt, változtassa meg előadásának tárgyát és a szakterületéhez közel álló témáról beszéljen. Ne hagyják, hogy egy TEDx esemény egy áltudományos nézeteket népszerűsítő kirakatrendezvénnyé silányuljon.


Köszönettel,
Ambrus Géza Gergely, pszichológus
Dr. Héja Géza László, neurobiológus (javítva 2010.08.31.)
Dr. Hutvagner György, egyetemi oktató, University of Dundee
Dr. Kampis György, tudományfilozófus
Dr. Kessler Jenő, paleoornitológus
Dr. Lendvai Ádám, viselkedésökológus
Dr. Meszéna Géza, biofizikus
Nádori Gergely, középiskolai tanár
Dr. Sápi Attila, kutató vegyész
Tisljár Roland, pszichológus
Dr. Varga Máté, fejlődésbiológus
Zsámboki János, biológus
Zsiros László Róbert, tudományos ismeretterjesztő

[1] Hornyánszky Balázs, Tasi István (2002). A természet IQ-ja. Budapest: Kornétás Kiadó. p 138
[2] List of scientific societies explicitly rejecting intelligent design  - Wikipedia
[3] István Tasi (Isvara Krishna dasa) What if there is no evolution? dandavats.com, 2008.

A levél angol nyelvű változata itt érhető el (PDF) és aki csatlakozni kíván az akcióhoz, az itt írhat alá egy petíciót.

UPDATE 2: Ugyan a petíció gyorsan értelmét vesztette és lezárult, azért külön szemfülességi díjat osztunk ki Tóth Csabának és Polgári Dávidnak, akik már ennyi idő alatt aláírták. Köszi srácok! ;-)

UPDATE 3: Az aláírók közt hosszú ideig hibásan szerepelt Héja László neve. Ezért elnézést kérünk.

(Non-Hungarian speakers please be advised, the English version of the letter can be found here, and here is a petition which you can sign in case you want to support us. The petition was removed, as the organizers informed us, that Mr. Tasi was removed from the list of speakers.)

Az új évet rögtön egy szenzációval indítjuk, egy olyan felfedezéssel, ami minden valószínűség szerint jelentősen átrendezi, hogy mit is gondolunk a szárazföldek négylábú gerincesek általi meghódításáról.

A Nature-ben frissen megjelent cikk puszta adatanyaga első ránézésre meglehetősen unalmas: elmosódott, éppen csak észrevehető lábnyomok, amelyek egy dél-kelet lengyelországi kőfejtő mélyéről kerültek elő, a Góry Świętokrzyskie (Szent Kereszt Hegyek) közelében.

És mégis, aligha lehetett volna jobban felforgatni az őslénytan területét. A fejben tartandó két lényeges adat ugyanis az, hogy a nyomok egyértelműen egy olyan lénytől származnak, amelyiknek ujjai voltak minden végtagján, és a réteg amiben előfordulnak, az több millió évvel idősebb, mint a négylábú gerincesek eddig feltételezett kialakulása.

A fejlett végtagok, ujjszerű "toldalékokkal" illetve a négylábú gerincesek kialakulása, ha nem is lefutott ügynek tűnt, de mindenesetre egy olyan területnek, ahol a főbb vonalak már jól látszódtak. A rendelkezésre álló, az uszony-végtag átmenet különböző fázisairól tanúskodó fosszíliák (a Tiktaalikal és Acanthostegával bezárólag) alapján a szárazföld gerincesek általi meghódításának időpontját valamikorra a Felső- Devonba tették, durván 370 millió évvel ezelőttre.

A lengyel "lábnyomok" azonban ennél lényegesen korábbról, mintegy 395 millió évvel ezelőttről származnak, s mivel - mint az fenti ábrán jól látható - egy "szabvány" négylábú (pl. szalamandra) mozgásához nagyon hasonló, fejlett, alternáló haladásról árulkodnak, az is egyértelmű, hogy a négylábúak kialakulása még ennél is korábbra tehető.

Ez egyszersmind azt jelenti, hogy az eddig uralkodó nézettel (lásd lent, a.) ellentétben, a négylábúak nem szorították ki hamar a Tiktaalik-hoz hasonló elpistostegid bojtosúszós halakat (mert azok végső soron még halaknak számítottak), hanem nagyon hosszú évmilliókon keresztül együtt éltek (b.). (Akárcsak, mint arra a cikk rámutat, a földön élő tollas therapod dinók és a mai madarak már repülő ősei.)

Kicsit másképp fogalmazva, a Tiktaalik a maga idejében egy (akkor még) "élő fosszília" volt, akárcsak ma a bojtosúszós halak, vagy a kacsacsőrű emlős.

A másik érdekesség, hogy a nyomok környezete révén elég jó képet kaphatunk arról, hogy milyen élőhely adott otthont ezeknek (a most feltételezett) első négylábúaknak. Korábban kiszáradó tavak, majd nagy mangrove-mocsarak voltak a jelöltek, azonban az új lelőhely mindkettőtől különbözik. Anno itt egy egyenlítőközeli sekély, sztromatolit borította tengerpart lehetett, amely valószínűleg apály során mindig szárazon maradt. Feltehetőleg az ilyenkor kintrekedt, tehetetlenül csapkodó halakkal táplálkoztak az első négylábúak.

(Egy jó, de sajnos nem embeddelhető videó van még a Nature honlapján, ahol a cikk utolsó szerzője, Per Ahlberg beszél.)

Niedźwiedzki G, Szrek P, Narkiewicz K, Narkiewicz M, and Ahlberg PE (2010) Tetrapod trackways from the early Middle Devonian period of Poland Nature 463: 43-48.

Ami elromolhat, az el is romlik, tartja Murphy örökbecsűje, és természetesen ez igaz az élővilágra vonatkoztatva is. Azzal a kitétellel megtoldva, hogy a szelekció szigorából csak olyan dolog szabadulhat ki (vagyis romolhat el, a fitnessz vészes lecsökkenése/megszünése nélkül), amit az élőlény már nem, vagy nem nagyon használ.

Ilyenek például természetesen örök kedvenceink, a csökevényszervek, vagy ezek DNS szintű analógjai, a pszeudogének.

Amikor utóbbiakról egy átfogó poszt keretében szót ejtettem anno, már említettem, hogy a legszebb példák egyike a szaglóreceptorokhoz (olfactory receptors - OR) tartozik.

Az emberben, és tágabb rokonságában, az óvilági majmokban, ez a receptorcsalád durván pszeudogenizálódott (vagyis számos OR gén, bár felismerhető a szekvenciában, de nem működőképes). Ez azért különösen feltűnő, mert a másik nagy "majomcsaládban", az újvilági majmokban (ill. az emlősökben általában) az OR géneknek igencsak fontos szerepük van  és a szelekciós nyomás nem engedi, hogy mutációkat halmozzanak fel. Az egyetlen, de mint mindjárt látni fogjuk, instruktív kivétel a bőgőmajom (howler monkey), amely esetében szintén megugrott az OR pszeudogének száma.

Mi a közös a bőgőmajmokban és az óvilági majmokban, ill. hogyan különböznek ezek a többi újvilági majomtól? A kulcsjelleg ezúttal valószínűleg a színlátás fejlődése. A mellékelt törzsfán piros vonal vezet mindazokhoz a fajokhoz, amelyek három, különböző hullámhosszra érzékeny opszin gént hordoznak, így trikromatikus színekben látják a világot (az emlősök esetében az alapállapot a két opszin gén).

Ennek a jellegnek az adaptív funkcióját akkor érthetjük meg jobban, ha egy kicsit belegondolunk egy átlagos majomfaj táplálkozási szokásába: a menü jelentős részét gyümölcsök teszik ki. Egy gyümölcs érettségi fokát pedig vagy szagán vagy színén keresztül lehet megítélni. Így azokban a fajokban, amelyekben az egyik opszin gén duplikációja révén kialakulhatott a trikromatikus látás, már nem volt annyira létfontosságú a kifinomult szaglás, így az OR gének jelentős százaléka fokozatosan mutálódni kezdett, s végül működésképtelenné vált. (Az újvilági bőgőmajmok saját csoportjukban egyedülálló nonkonformizmusa mind a színlátás, mind a szagreceptorok pszeudogenizálódása terén különösen szemléletessé teszi a példát.)

A színlátás minőségbeli ugrása persze csak az egyik potenciális út az OR gének nélkülözhetősége válása felé. Egy másik az olyan közegbe való átszokás, ahol eleve nincs szükség egy széles OR-repertoárt kihasználni.

A fenti ábra az OR gének családfáját szemlélteti, azt ábrázolva, hogy az egyes OR gén-alcsaládok tagjai milyen fajokban jelentek meg először. (Ez az "először"persze relatív, itt azt jelenti konkrétan, hogy a rendelkezésre álló mely genomokban találjuk meg őket, és ebből következtetünk az evolúciós eredetükre.) Jól látható, hogy a szárazföld meghódítása a négylábú gerincesek által a gének számában hatalmas ugrást jelentett, aminek az a racionális magyarázata, hogy sokkal több szagmolekula tud a levegőben "közlekedni", mint a vízben. Megfordítva a logikát, ennek alapján azt gondolhatjuk, hogy az olyan fajokban, amelyek "visszaköltöztek" a vízbe, hirtelen sok szaglóreceptor fölösleges lett (hiszen a közeg miatt sosem találkozhatott az állat azokkal a szagmolekulákkal, amelyek az adott OR-t aktiválják), és hát mint már említettem, ami elromolhat, az jó eséllyel el is romlik...

A két adódó példa közül az egyik a ceteké. Egy átlagos cet OR génjeinek közel hetven százaléka pszeudogén, míg a szegről-végről rokon  szervasmarháknál ez az arány húsz százalék van.

A ragadozó tengeri oroszlánok negyven százalékos pszeudogén aránya ennél azonban jóval szerényebb, különösen, ha a kutyák 26.6%-hoz hasonlítjuk (bár a kutyák esetében ez a szám bő nagyságrenddel több aktív receptort takar), aminek az a valószínű magyarázata, hogy bár ezek az állatok a vízben vadásznak, de életük jelentős részét (az utódnevelésre való különös tekintettel) a szárazon töltik, így számukra nem indifferensek a levegőben terjedő szagok.

A vízi életmód és az OR pszeudogének közti összefüggésre adódó másik példa a tengeri kígyók esete.

Ahogy a cetek, ezek az fajok is szárazföldi ősökből alakultak ki. Jelenleg két bővebben vett csoportba oszthatók: az egyikbe azok a fajok tartoznak, amelyek egész életüket a vízben töltik le, és elevenszülők (vagyis még szaporodáshoz sem kell a partra kúszniuk) - ezeket a szaknyelv vivpar fajoknak nevezi -, a másikba azok tartoznak akik életük jelentős részét a tengerben töltik, de azért tojással szaporodnak és tojás rakáshoz bizony kimennek a partra (ovipar fajok).

Az életmódokból adódó analógia a két csoport ill. a cetek meg a tengeri oroszlánok közt így jól láthatóan dobja magát, és a hasonlóság az OR pszeudogének arányára is kiterjed: a vivipar tengeri kígyó fajok szaglóreceptor génjeinek kb. 40%-a működésképtelen, míg az ovipar fajok esetében ez az arány alig több, mint a szárazföldi fajok szűk tíz százaléka (az alábbi ábrán a körök a teljes OR génállományra vonatkoznak, a háromszögek, pedig a Colubroidae szupercsaládra jellemző OR gén-alcsalád nélkül).

Gilad Y, Przeworski M, Lancet D. (2004) Loss of olfactory receptor genes coincides with the acquisition of full trichromatic vision in primates. PLoS Biol 2(1): E5. doi: 10.1371/journal.pbio.0020005
Kishida T, Kubota S, Shirayama Y, Fukami H. (2007) The olfactory receptor gene repertoires in secondary-adapted marine vertebrates: evidence for reduction of the functional proportions in cetaceans. Biol Lett 3(4): 428-30. doi: 10.1098/rsbl.2007.0191
Kishida T, Hikida T. (2009) Degeneration patterns of the olfactory receptor genes in sea snakes. J Evol Biol doi: 10.1111/j.1420-9101.2009.01899.x