Egyre inkább úgy tűnik, hogy a biológia tankönyvek egy csöppnyi revízióra szorulnak abban a kérdéskörben, hogy a valódi szövetekkel rendelkező, soksejtű állatok (Metazoa) miképpen oszthatók fel.

A klasszikus nézet szerint a közös ős egy két csíralemezzel rendelkező, körkörös szimmetriájú lény lehetett, és ebből jöttek létre a mai kéroldalas szimmetriájú, három csíralemezes állatok (Bilatera), ill. az előbb említett archaikus jegyeket megtartó ún. Radiata csoportba tartozó csalánozók. Mint egyszer régebben már utaltam rá, a két "archaikus jegy" közül egyik sem biztos, hogy valóban megállja a helyét, de most leginkább a körkörös szimmetria régisége felett lebegnek kérdőjelek.

Ugyanis egyre több olyan tanulmány jelenik meg, amely egy csalánozó faj, a Nematostella vectensis fejlődését vizsgálva olyan géneket ír le, amelyek csak a fejlődő hidra-polip valamelyik oldalán kerülnek kifejezésre, vagyis egyáltalán nem körkörösen. A PNAS-ben hamarosan közlésre kerülő cikk szerzői is egy sereg olyan génnek keresték meg a hidra megfelelőjét, amelyek fontos szerpet játszanak más többsejtűek fejlődése során.

Igen fontos már az is, hogy ezek a gének majdnem mind jelen voltak, további támogatást adva annak a nézetnek, hogy az ősi többsejtű-genom már igencsak géngazdag volt, és az evolúció elsősorban már meglévő gének szabályozásával alakított ki új formákat. Még érdekesebb azonban, hogy a kétoldali szimmetriájú többsejtűek testének hosszanti felosztásáért felelős gének (pl. otx, gbx, hox) szintén egymás után kerülnek kifejeződésre a hidra testében, azaz a csalánozók orális-aborális (hosszanti) tengelye a későbbi állatok hosszanti (anterior-posterior) tengelyének az előfutára. Sőt a jelek szerint a has-háti (dorso-ventrális) tengely molekuláris előfutára is jelen van, ui. számos gén (pl. chordin, goosecoid, noggin), amelyik pl. gerincesekben szerepet játszik ennek a tengelynek a kialakításában asszimmetrikusan kerül kifejezésre a Nematostella fejlődése közben is.


Egy Nematostella hosszanti-(A) és keresztmetszete (B); a fontosabb asszimetrikusan kifejeződő gének vannak bejelölve.

Azaz a közös ős semmiképpen nem volt már teljesen körkörösen szimmetrikus. Molekulárisan semmiképpen sem és ki tudja, lehet, hogy a csalánozók körkörös szimmetriájú, ugyanúgy csak később jött létre, mint az Tüskésbőrűek (Echinodermata) csoportjába tartozó tengeri sünök körkörös szimmetriája (ezen fajoknál a lárva egyértelműen kétoldali szimmetriájú).

Matus, DQ, Pang, K, Marlow, H, Dunn, CW, Thomsen, GH, Martindale, MQ (2006) Molecular evidence for deep evolutionary roots of bilaterality in animal development. PNAS doi:10.1073/pnas.0601257103