(Nem, nem ARRÓL lesz szó.) Az, hogy mi magunk, emberek is gerincesek vagyunk nem szokott vitaszámba venni. Pedig ha kötekedve végigzongorázzuk, melyek az általános gerinces tulajdonságok, akkor legalább egyen megakadhat a szemünk. Mert mi is a helyzet a posztanális (azaz fenék mögötti) farokkal?

Az emberek (kevés kivételtől eltekintve, de ezeket lásd majd a végén) ilyesmivel nem büszkélkedhetnek, és ennek megvan a maga evolúciós oka is. Mert míg egy fán élő emlős esetén egy jól fejlett farok segíthet a mászásban, minket már zavarna kétlábon járás közben. S mivel a gerincoszlop ezen szakaszában amúgy sem fut már a központi idegrendszer, nem volt szervi akadálya az elsatnyulásának sem. De az embrionális fejlődés során a farok elkezd kialakulni. Például ha egy 4-5 hetes humán embriót veszünk szemügyre, akkor annak (testmérethez mérten) éppen akkora farkincája lesz mint egy egér embriónak egy (az egér terhesség hosszához mért) hasonló időpontban. 2-3 héttel később azonban már nyoma sincs a faroknak. A "miértre" egyszerű a válasz: szövettani vizsgálatok szerint a fejlődés ezen szakaszában a farokban levő sejtek hirtelen nagyütemben pusztulni kezdenek. Ezért nem lesz aztán végül se farkunk, se különálló farokcsigolyáink (ezek összeolvadva hozzák létre az ún. farokcsontot).

Mármint, ha minden jól alakul. Ugyanis néhány esetben a fejlődés "visszalép" az evolúciós időben, és valamiért nem kapcsol be az a mechanizmus, amelyik révén a szóbanforgó farok-sejtek elpusztulnak. Ilyenkor olyan kisbabák születnek, akiknek nemcsak látható farkincája van, de abban csontok izmok és idegek is találhatók, így össze is tudják húzni váratlan testrészüket (számos esetben csak egy bőr és zsírkinövésről van szó - ilyen esetekben vitaható, mennyire tekinthető "faroknak" a szóbanforgó kinövés). Nem teljesen világos, milyen molekuláris okból történik mindez, de az egyik "gyanúsított" a Wnt3a nevű molekula. Azok az egerek, amelyekben ez a fehérje nem fejeződik ki a farokkezdeményben, farok nélkül jönnek a világra. Persze hogy valóban a Wnt3a kifejeződésében bekövetkező csökkenés okozta egy réges-régi ősünkben a "faroktalanodást" (illetve ugyanezen molekula koncentrációjának növekedése okozza ma az atavisztikus farkak megjelenését) az még felderítésre vár. Az azonban biztos, hogy az embrionális és atavisztikus farkak puszta léte fel képes villantani evolúciós múltunk egy apró filmkockáját.

Sapunar D, Vilovic K, England M, Saraga-Babic M. (2001) Morphological diversity of dying cells during regression of the human tail. Ann. Anat. 183: 217-222.
AnatomyAtlases.org | 29+ Evidences for Macroevolution

Előzmények:
„Kígyónak lábsó...” - Csökevény szervek 1. | Kilóg a kígyóláb
"... madaraknak fogsor" - Csökevény szervek 2. | Re: "...madaraknak fogsor"
Mikor a bálna a lábán jára - Csökevény szervek 3.