Reggel a szokásos blogok végifutása közben futottam bele egy postba, amely igen jól rámutat arra, mennyire nem esett le az értelmes tervezés (ID) rajongótáborának még mindig, hogy mi is a baj az "elméletükkel".

William Dembski (ID tótumfaktum no. 1) blogjának egyik hozzászólója az ID mozgalom harcosait korunk Semmelweis Ignácaiként igyekszik beállítani. (Akinek nem lenne világos a hasonlat oka: Semmelweis először jött rá arra, hogy nem biztos, hogy egészséges, ha a medikusok hullaboncolás után, kézmosás nélkül, egyből szülő anyákban kezdenek turkálni, de a kortárs orvosok nem hittek neki, s "az anyák megmentője" végül bolondokházában halt meg.) Maga a technika nem új, Michael Behe (ID tótumfaktum no. 2) már próbálkozott Galileo köntösében tetszelegni, de kicsit nagy volt rá a kabát...

Mindkét esetben ugyanaz alapvető logikai hiba miatt használhatatlan az érvelés. Mind Galileo, mind Semmelweis esetében állításaik ellenőrizhetősége, ill. kísérleteik megismelhetősége oszlatta el végül a kritikusok érveit és kételyeit. Ezzel szemben az ID mozgalom máig nem volt képes egy tudományos gonolatrendszerrel előrukkolni, olyan elméletet ajánlani, ami kísérletesen (megismételhető módon) tesztelhető lenne. S amíg ez nem sikerül, addig nem is lesznek komolyan vehetők.