A tengeri gyűrűsférgek gerincesekére hajadzó intron-exon szerkezete kapcsán esett szó arró, hogy már az egyik legprimitívebb állatcsoporthoz, a csalánozókhoz tartozó Nematostella vectensis a legújabb kutatások szerint sokkal összetettebb genommal rendelkezett, mint azt eddig gondoltuk. Számos, a muslicákból hiányzó, de a gerincesekben előforduló (ezért evolúciósan sokáig "újnak" tekintett) gén megtalálható benne, s bár még nincs megszekvenálva a teljes genomja, ami rendelkezésre áll abból már most elképesztően jó dolgokat lehet kimutatni.
Norvég és ausztrál biológusok a már említett genomot (illetve néhány közeli rokon hidra genetikai állományát) bogarászva arra jutottak, hogy a csalánozókban számos ún. "nem-metazoa" gén lelhető, azaz olyanok, amelyek az állatok között sehol máshol nem fordulnak elő, de pl. növényekben és/vagy baktériumokban igen.

1. Ábra A csalánozók génjei között számos olyan lelhető, amely állatokban nem, de növényekben és baktériumokban fellelhető. (Ez a filogenetikai fa a demetilmenaquinon metiltranszferáz fehérjék szekvenciája alapján készült).

Ennek két lehetséges magyarázata lehet: egyrészt valamilyen úton módon, nem túl régen jutottak be ezek a gének a csalánozók genomjába ún. horizontális gén-transzferrel, vagy már eleve ott voltak, csak később az állatok közös őséből elvesztek. Az előbbi feltevés viszonylag hamar kizárható, mert egyrészt ezen csalánozó génekben is találhatóak intronok (amely nem jellemző a prokariótákra, így kizárható, hogy egy baciból "ugrott" volna át az adott gén), másrészt pedig ezek a fehérjék pont annyira különböznek bakteriális rokonaiktól, hogy a filogenetikai fákon jól elkülönülő ágakat alkotnak. Marad tehát a második variáció: a gének már egy ősi genomban jelen voltak. Ez viszont azt jelenti, hogy kicsit át kell irnunk az ősi genomokról alkotott elképzeléseinket: ezek nem csak néhány metabolikus génből álló minimál-genomok lehettek, hanem genetikai információban rendkívül gazdag DNS szekvenciák. És minnél több mai élőlény genomját ismerjük részletesen meg, annál közelebb kerülünk, hogy ezeket rekonstuáljuk. Kétségtelen, hogy még vár néhány meglepetés az úton ... ;-))

Technau U, Rudd S, Maxwell P, Gordon PM, Saina M, Grasso LC, Hayward DC, Sensen CW, Saint R, Holstein TW, Ball EE, Miller DJ. (2005) Maintenance of ancestral complexity and non-metazoan genes in two basal cnidarians. Trends Genet. 21(12): 633-639. Epub 2005 Oct 13.