Táplálékszerzés közben bosszantó dolgok érhetik az egyszeri vadászt: pl. a kiszemelt ebéd olyan helyre bújik, ahol már nem hozzáférhető. Ilyen esetekre jó egy társ, aki ezeken az eldugott helyeken is a zsákmány nyomába tud eredni.

Valami hasonló logikával magyarázható a Vörös-tengerben megfigyelt kooperáció egy helyi sügérfaj (Plectropomus pessuliferus) és a jávai szirti muréna (Gymnothorax javanicus) között. S bár utóbbi elsősorban éjszaka aktív, mégis gyakran előfordul, hogy előbbi hosszas ösztökélése nyomán nappal is vadászni indul.

Az együttműködés mindkét faj számára kifizetődő, hiszen vadásztechnikájuk jól kiegészíti egymást: a sügér a nyílt vízben, a muréna pedig a zátonyok odúiban tartja rettegésben a kisebb halakat. A kooperációt általában az éhes sügérek kezdeményezik, és jellegzetes fejrázással adják a másik faj tudtára, hogy "van egy tippük". Ezután az murénákat a rejtőzködő préda búvóhelyére vezetik, amelyet fejenálláshoz kötött fejrázással jeleznek. A muréna innen "tudja a dolgát" és szegény kishal percei meg vannak számlálva, nem nagyon menekülhet a dinamikus duó karmaiból.

A kooperáció kialakulásának egyik feltétele, hogy közös munka gyümölcsét mindenki élvezhesse (azaz fair legyen az osztozkodás), hiszen nincs értelme segítséget kérni, vagy segíteni, ha a végén abból nem származik haszon. Ez jelen esetben valószínűleg azért lehetséges, mert mind a sügér, mind a muréna egészben nyeli le a zsákmányát. Vagyis a préda (gondolom valamennyire véletlenszerű) viselkedése (értsd: a zátonyban marad, vagy kiúszik a nyílt vízre) dönti el, hogy melyik vadász lesz sikeres, és nem merül fel annak a lehetősége, hogy a sikeres vadászat után összekapjanak a zsákmányon.

Bshary R, Hohner A, Ait-el-Djoudi K, Fricke H (2006) Interspecific communicative and coordinated hunting between groupers and giant moray eels in the Red Sea. PLoS Biol 4(12): e431. DOI: 10.1371/journal.pbio.0040431