(Az alábbi vegyesfelvágott post A vajszínű árnyalat karácsonyi különszámába íródott. Van benne egy kis történelmi egzotikum, meg egy kis antropológia. A kettő külön-külön nagyon érdekes, és ha esetleg együtt mégsem alkot koherens egészet, annak nyilván az én bénaságom/trehányságom az oka, sorry :-). Az év fennmaradó napjaira még van 3-4 poszt tervezve, szóval remélhetőleg nem lesz pangás, de majd kiderül. Addig is Kellemes Karácsonyt mindenkinek.)

Bő száz évvel ezelőtt, 1906 szeptember 8-án különleges látványban lehetett része a Bronxi Állatkert látogatóinak. A Majomházban, az orángutánnal egy ketrecben, egy furcsa kis hegyes fogú fekete emberkét fedezhettek fel, aki szakadt öltözékben, egy íj és nyilak segítségével, célbalövéssel múlatta az időt. A szórakozni vágyó úri közönség nem tudta, hogy pontosan mit, vagy kit lát, és csak a következő napon kikerült felirat oszlatta valamelyest a homályt: a ketrecben egy hús-vér pigmeus volt.

Ota Benga, ugyanis ez volt a különleges kis ember neve, ekkor 23 éves lehetett és már igencsak kalandos élettörténetet mondhatott magáénak.

Folytatás A vajszínű karácsony-on. >>

Migliano AB, Vinicius L, Lahr MM. (2007) Life history trade-offs explain the evolution of human pygmies. PNAS 104: 20216-20219.