Az elsősorban orvosi használatra kifejlesztett fejlett képalkotó eljárások tudományos alkalmazása néha arra is jó példa, hogy milyen amikor egy tipikus alkalmazott tudományos eszközt az alapkutatás szolgálatába állítanak.

Bár a British Museum múmia kiállítása után nem kellene ezen nagyon meglepődni, most mégis sokan leesett állal szemlélik, hogy milyen amikor a fent említett technológiát ősrégi fosszilis embriók vizsgálatára használják. Mint a képek is mutatják, az eredmény elég látványos, és a képek részletessége sokak reményeit felülmúlja.

A Nature-ben megjelent cikk szerzői synchroton röntgen tomográfiás mikroszkópokat használva pre-kambriumi embriókat (és más megkövült apró élőlényeket) vettek szemügyre. Már az is csoda, hogy az említett embriók az elmúlt év százmilliókat egyben kibírták, de a vizsgálat szerint gyakorlatilag az egyes sejtek is jól azonosíthatók bennük megfelelő szoftverekkel akár rekonstruálhatók is (pl. lásd a barnás és sárgás 3Ds alakzatokat a mellékelt ábrán).

Az eljárás egyik gyakorlati alkalmazása, hogy régóta folyó paleo-taxonómiai viták végére tehet pontot. Ilyen pl. hogy rendszertanilag melyik csoportba (volt) sorolható a Markuelia nevű, féregszerű lény. Az egyik elterjedt vélemény az obskurus tengeri férgeket magába foglaló Scalidorphák közé tartozik, az ellentábor azonban kitartóan állította, hogy egyfajta fonálféreg (Nematoidea). A két csoport között az egyik különbség az, hogy a Scalidorphák költhető garatjában jellegzetes elrendeződésben tüskés "fogak" vannak, amelyeket vadászás közben vetnek be.

Az új képeken pedig elég jól látható, hogy a felső-kambriumi Markueliák gartjában öt sor, elég élesnek látszó fogszerű képződmény foglalt helyet, azaz azoknak lett igazuk, akik Scalidorphának vélték őket.


Donoghue PCJ, Bengtson S, Dong X-p, Gostling NJ, Huldtgren T, Cunningham JA, Yin C, Yue Z, Peng F, Stampanoni M (2006) Synchtrotron X-ray tomographic microscopy of fossil embryos. Nature 442: 680-683.