A klímaváltozás kellemetlen igazságai közül az egyik az, hogy minél később lépünk, annál nehezebb megállítani. Nem pusztán azért, mert a folyamat egy későbbi fázisig jut el, hanem azért is, mert számos jelenség öngerjesztővé válik. Az egyik klasszikus példa az albedó hatás: ez a Föld elektromágneses sugárzás-visszaverő képességét jelöli, ami azért fontos, mert a visszavert sugár értelemszerűen nem melegíti a földet. Bolygónk legjelentősebb "visszaverő" területei a folyamatosan hóval borított sarkok, ezért is különösen nagy gond, hogy ezek az égövek melegednek a leggyorsabban. A sarki területek vesztése pedig a melegedés gyorsulásához vezet, hiszen csökken a Föld albedója, kevesebb sugárzás verődik vissza.

A helyzet nagyon is a mitikus ördögi körre emlékeztet, amiből nem lehet kitörni ... hacsak mi magunk valamiképpen nem teszünk ellene. Ebből a megfontolásból ered az elmúlt évek kiadós brainstormingja az ún. "geoengineering" területén. Ezek a projectek masszív emberi beavatkozások révén növelnék meg a légkörből megkötődő CO2 mennyiséget, vagy épp az albedót - utóbbit a légkör felső rétegeibe szétszórt szulfát részecskék segítségével. Anyagi korlátok mellett az is az ilyen megközelítések ellen szól egyelőre, hogy a kezdeti lelkesedést a későbbi hatástanulmányok nem támasztották alá. A napokban azonban az albedó-növelésre egy új, szellemes megoldás látott napvilágot.

A lényeg röviden az, hogy ha mindazoknak a területeknek, ahol kultúrnövényeket termelünk megnöveljük a visszaverődési képességét, azzal szignifikáns hőmérséklet csökkenést érhetünk el, különösen a mérsékelt égövön (lásd csatolt térképeket). Ehhez "mindössze" arra van szükség, hogy az említett növényeknek megnöveljük a leveleiben a viaszmennyiséget és/vagy a levélzet alakját megváltoztassuk. Előbbi általában a levél színének világosulását eredményezi, ami enyhén növeli a visszaverőképességet, míg utóbbi maximalizáhatja a levélfelületet. Néhány gabonafajta, pl. rozs, ill kukorica esetén ismertek olyan természetes mutánsok, amelyek ezt érik el bizonyos mértékig, ugyanakkor ez tipikusan olyan jelenség, ahol a mesterséges módosításokkal célzottan, gyorsabban, erőteljesebb hatást lehetne elérni. Persze, hogy egyáltalán ezt megvizsgáljuk, ahhoz azt kellene eldönetni,  nem jött-e végre el az ideje, hogy a genetikai módosítást továbbra ne tabuként kezeljük, hanem végre értelmesen vitatkozzunk róla...


Ridgwell A, Singarayer JS, Hetherington AM, Valdes PJ. (2009) Tackling regional climate change by leaf albedo bio-geoengineering. Curr. Biol. 19(2): 146-150.