Nnna, akkor (egyébként nem létező) "Önök kérték" rovatunk keretében lássunk egy igazán érdekes problémát: a pókhálószövés rejtelmeit.

Szerettem volna ide "a pókhálószövés genetikáját" biggyeszteni, de mivel ezirányú keresgéléseim siralmas eredményre vezettek (0, azaz nulla ilyen témájú cikk akad a PubMeden), kicsit szerényebb témát kellett becélozni: a különböző tudatmásítók hatását a hálószövésre. Pedig bubuka kérdését olvasva már-már beleéltem magam, hogy helyre kis mutánsokról értekezhetek, de a szomorú helyzet azt, hogy a hálószövés genetikája nem kifejezetten egy agyonkutatott terület (ellentétben mondjuk a pókfonal készítésével).

De akkor mi is az a kevés, amit tudunk: egyrészt, mint arról egy éve szót ejtettünk a ma ismert különböző hálótípusok mind azonos fehérjékből épülnek, fel, vagyis a pókok csoportjában a hálószövés képessége a jelek szerint csak egyszer alakult ki. A kezdeti hálók komplexitása persze messze járt a kamra sarkában szövögető Keresztes barátunk mesterműveitől, de elég valószínű, hogy még így is növelte készítője vadászsikereit. Az azonban ma még fekete doboz, hogy a pók miképp "tartja fejben" a háló tervrajzát és utasításkészletét, vagyis mely gének, idegsejtek/idegi struktúrák felelősek a viselkedés szabályozásáért.

Az eddigi vizsgálatok elsősorban a különböző tudatmódosítószerek hatásaira koncentráltak és ezek tanulsága elég röviden összefoglalható: említettek szinte kivétel nélkül csökkentik a kis maestro teljesítményét. Példának okáért lásd az alkohol esetét fent (előtte - utánna felállásban) és más szerekét alább (külön kiemelném a koffeint...).

Cross VE (2006) The Effects Of Alcohol on spiders. The American Biology Teacher 68(6): 347-352.