"Egy szigorúan szárazföldi állat, amely kezdetben táplálékáért vadászva csak alkalomadtán merészkedett sekély vízbe, majd patakokba és tavakba, végül egy teljesen vízi élőlénnyé alakult, amely nem riadt vissza a nyílt óceántól sem."

Ezekkel a szavakkal írta le Darwin a fókák (az ő korában még csak feltételezett) kialakulását, és az idő fényesen visszaigazolta. Legutóbb a kanadai Nunavut inuitok lakta szigetvilágából került elő egy kb. 22 millió éve élt, 110 cm hosszú ragadozó maradványa, amely minden jel szerint az úszólábúak egyik legősibb (ismert) képviselője lehet.

A keresztségben Puijila darwini nevet kapó lény ("puijila" inuitul "fiatal tengeri emlőst" jelent) leginkább egy vidrára emlékeztetett és valószínűleg, ahogy azt Darwin megjósolta, azokhoz igen hasonló életmódot folytatott, a helyi patakokban és tavakban keresve "kenyerét". Ugyanakkor a koponya, és különösen a fogazat, jellegzetességei eygértelművé teszik, hogy nem egy különös ősi vidrával állunk szemben, hanem nagyon is egy "fókával".

A Puijila fellelési helye azért is fontos, mert pontot tehet az úszólánúak kialakulásának helyét firtató viták végére. Korábban már felmerült, hogy valahol errefele élhetett ennek a csoportnak az őse, de mindmáig, fosszíliák hiányában ezt sokan nem vették komolyan.

Pedig minden jel szerint ez lehetett a valóság, és a kialakulás körülbelüli időpontja alapján egy valószínűnek tűnő okot is megjelölhetünk az óceánlakó úszólábúak kialakulására: a telente befagyó édesvizek választás elé állíthatták az állatokat - vagy meghódítják a tengert, vagy gyakori éhkoppal kell számolniuk. A tengeri életmódra való áttérés után kétirányban hódították meg az amerikai kontinens partvidékét - a keleti parton alakultak aztán ki a valódi fókafélék, míg a nyugati parton a szárazföldön kevésbé esetlen ún. füles fókák jöttek lére. 

A különleges lelet tiszteletére, a Kanadai Természettudományos Múzeum igen pöpec kis honlapot hozott létre, ahol igen részletesen meg lehet tekinteni a maradványokat (akár 3D-ben is), részletesen elovashatjuk a fölfedezés körülményeit és egyéb érdekességeket is találunk (pl. onnan tudhatjuk, hogy egy hímről van szó, hogy megtalálták az ún. baculumot, a ragadozókra jellemző "pénisz csontot").  

 

Rybczynski N, Dawson MR, Tedford RH (2009) A semi-aquatic Arctic mammalian carnivore from the Miocene epoch and origin of Pinnipedia. Nature 458: 1021-1024.