A méhek és virágok "románca" a prűd szexuális felvilágosítások örökzöld metaforájának tűnik. Azonban ne tévesszen meg senkit, hogy már nagyszüleinket is ezzel a történettel vezették be a nagybetűs élet egy jól körülírható részének rejtelmeibe: a téma korántsem biztos, hogy örök.

Mint arra a Science eheti címlapsztorija is utalást tesz, lehet, hogy a méhekről, virágokról és beporzásról szóló történetek lassan az "unokáink sem fogják látni" kategóriába kell, hogy kerüljenek.

A holland és brit kutatócsoportok együttműködésében íródott cikk azt vizsgálja, hogy miként alakult Hollandiában és Nagy Britanniában a beporzó rovarok illetve az általuk beporzott növények faj- és egyedszáma az elmúlt két-három évtized során.

Az eredmények pedig sajnálatosan egyértelműek: mindkét országban nagy ütemben csökkent a különböző méh fajok száma, s a szintén beporzó zengőlegyek faj eloszlása is drasztikusan megváltozott. A minták több mint fele 30%-al kevesebb fajból származott napjainkban mint 1980 előtt, vagyis a méhek és zengőlegyek diverzitása gyorsan csökken. Az adatok lapján azok a fajok tűnnek sikeresebbnek (nem teljesen váratlanul), amelyek gyorsabban fejlődnek (azaz a generációs idő rövidebb), több fajta táplálékot fogyasztanak és nagyobb területeket járnak be.

Ezek alapján az eltűnő fajok első pillantásra akár sajnálnivaló lúzerek gyülekezetének tűnhetnek, akik lustaságuk és válogatósságuk miatt ítéltettek mostoha sorsra, de a valóság azért egy kicsit bonyolultabb. Ugyanis nagyon gyakran igen bensőséges viszony jöhet létre egyes növényfajok és az őket beporzó állatok között (ennek a legszélsőségesebb példája egy orchidea faj és egy majd 30 cm hosszú szájszervvel rendelkező éjszakai lepke románca). A beporzásért cserében a növény exkluzív táplálékforrása lesz egyes fajoknak, amelyek így nem lesznek más növények nektárára utalva. De ez a kapcsolat egyfajta érzékeny egyensúlyt is jelent, s ha a virág vagy beporzója egyedszámában hirtelen csökkenés lép fel, az a "társ" egyedszámának csökkenéséhez vezet rövidesen.


Most sincs ez másképpen: mindkét helyszínen a méh beporzású növények diverzitása is lecsökkent az elmúlt évtizedek alatt. Jelen pillanatban nem világos, hogy a növények sokszínűségének változása okozta-e a méhek fajszámának a változását, vagy fordítva, és az sem, hogy mi az egész folyamat kiváltó oka. Mivel azonban a méhek és más beporzó rovarok konkrét anyagi hasznot biztosítanak számunkra, mindannyiunk érdeke ezt hamar kideríteni. (Arról nem is szólva talán, hogy a beporzók eltűnése a környezetből hatással lenne más fajok (pl. a velük táplálkozó pókok) fennmaradására is).

Biesmeijer, JC, Roberts, SPM, Reemer, M, Ohlemüller, R, Edwards, M, Peeters, T, Schaffers, AP, Potts, SG, Kleukers, R, Thomas, CD, Settele, J, Kunin, WE (2006) Parallel Declines in Pollinators and Insect-Pollinated Plants in Britain and the Netherlands. Science 313: 351-354.