Ha egy reggel arra ébredünk, hogy egy vidám elefánthorda trappol végig a családunk életbenmaradását biztosító kertünkön (és az ember által lakott terület növekedésével, Afrikában ez egy egyre gyakoribb jelenség), talán megbocsátható gondolatnak tűnik, ha gyilkos gondolatok kezdenek kavarogni a fejünkben.

Persze, ha a gondolatot tett is követi, az már kevésbé kifizetődő, hiszen a tevékenységünk kvázi illegális (és - papíron legalább is - keményen büntetendő), arról nem is beszélve, hogy egy megsebzett és felbőszült elefántbika komoly pusztítást okozhat a környezetében levő élő(k)ben és élettelnben egyaránt.

Épp ezért már hosszabb ideje sokan próbálnak valamilyen olyan módszert kifejleszteni, ami minimálisra csökkenti az ormányosok és emberek közötti súrlódás esélyét. Most, az elefántok egy természetes félelmét kihasználva, sikerülni látszik. Ugyanis a szóbanforgó vastagbőrűek igencsak tartanak az afrikai vadméhektől (Apis mellifera scutellata) - ami talán nem véletlen, hiszen ez a méh alfaj, az egyik szülője az amerikai kontinensen gyakori, agresszivitásukról híres "gyilkos méheknek".

A megoldás pofonegyszerűnek tűnik: egy fatörzsnek álcázott hangszóróból méhzúgást játszanak le, viszonylag nagy hangerővel, s ez az esetek több mint nyolcvan százalékában, a közelben sziesztázó elefántcsaládok gyors (egy percen belüli) távozásával járt. Így viszonylag költségmentesen megmenthetőnek tűnik, mind a környéken élők veteményese, mind az ott élő elefántok élet; persze kérdés, hogy az okos állat hírében álló elefántok nem jönnek-e rá előbb vagy utóbb a turpisságra, főleg ha hirtelen sokan kezdenek élni az új "csodafegyverrel"...

King LE, Douglas-Hamilton I, Vollrath F (2007) African elephants run from the sound of disturbed bees. Curr Biol 17: R832-R833.