tg-cbmass-20121025

Márpedig a mellékelt koponya semmiképpen nem nevezhető kicsinek. A közel 72 cm-es madár koponya kb. 3 méteres tulajdonosa úgy 65 millió éve, a cenozoikumban rótta Dél-Amerika síkságait, a környéken élő kisebb állatok mérsékelt örömére.

Ugyanis ez a madár egy kíméletlen, ráadásul meglehetősen fürge (bár röpképtelen) ragadozó lehetett, amely az akkoriban még az óceánban vándorló kontinens-szigeten a csúcsragadozó szerepét töltötte be, közeli rokonaival együtt. A "terror-madarak" (phorusrhacid) csoportjába a valaha élt legnagyobb szárnyasok tartoztak, s figyelembe véve, hogy napjaink lényegesebben kisebb testű ragadozómadarai micsoda pusztításra képesek egy-egy jól irányzott csőrcsapással, talán nem is annyira szomorú, hogy már nincs élőben szerencsénk ezekhez a monstrumokhoz.

"Az evolúciós elmélet hazugság, tévedés, [...] egy hitetlen vénember gyáva elmélete, amelyet talán azért ötölt ki, mert vegetáriánus volt, és híján volt a belső tűznek".

Ezt szeressük a kreacionistákban, az ilyen szofisztikált érveléseket.

update:
A fenti kijelentésen jópár lengyel kutató is besokalt (idézet az aktuális Nature-ből):

Michal Sewerynski, Poland's minister of science, has criticized the LPR's position. "There is no need for a discussion," he told Nature. "Scientific evidence is clear and the opinion of a minority will not change teaching in schools."

Members of the Polish Academy of Sciences protested against the LPR campaign in an open letter that was published in several Polish newspapers on 17 and 18 October. [A scientist], who signed the letter, says he hopes the quick response will avert damage to Polish science and education. "However, the point that really requires further discussion is not evolution, but how a minister can say such stupid things."

Hányszor halljuk ismerősöktől és rokonoktól, hogy a gyerek egy-egy mozdulata "tiszta anyja/apja". Természetesen nem véletlenül, hiszen valóban sok hasonlóság lehet szülők és gyerekeik grimasszai között. Az viszont nem egészen tisztázott, hogy a hasonlóságnak genetikai okai vannak, vagy egyszerűen a gyerekek eltanulják szüleik mimikáját.

Ennek eldöntésére egy izraeli kutatócsoport olyan családokat vizsgált, amelyeknek születésktől fogva vak tagjai is voltak (akik értelemszerűen nem tanulhatták el rokonaik grimasszait). A családtagok arcmimikáját (piros pöttyök) különböző érzelmi szituációkban feljegyezték majd összehasonlították azonos szituációban levő idegenek arcjátékával (kék pöttyök). Három érzelmi szituációban (koncentrálás, szomorúság, méreg - az utóbbit mutatja a jobb oldali ábra) ki tudtak mutatni családspecifikus (s így valószínűleg genetikailag kódolt és öröklött) mimikai mintázatokat, míg három másik szituációban - undor, öröm és meglepetés - nem volt statisztikailag jelentős a különbség a családtagok és nem családtagok arcjátéka között (itt nagyobb szerepe lehet a tanulásnak/utánzásnak).

Az élő szervezetek alaptulajdonságai közé tartozik a növekedés és a szaporodás, két meglehetősen energiaigényes tevékenység. Éppen ezért a legkülönbözőbb élőlények számára egyaránt az egyik legfontosabb tevékenység, hogy megfelelő energiaforrást biztosítsanak ezek számára, magyarán táplálkozzanak.

A táplálékpiramis (tartozzon az bármilyen ökoszisztémához) alapjánál mindig autotróf szervezeteket találunk, olyan élőlényeket, amelyek képesek a napenergiát (pl. növények és algák), vagy különböző kémiai reakciók energiáját szervesanyag termelésre hasznosítani. A piramis következő szintjei ezen szervezetek (vagy melléktermékeik) felhasználásával jutnak energiához.

A közelmúltban egy dél-afrikai bánya mélyén leltek egy egészen különleges bakteriális ökoszisztémára. A 2.8 km mélységben (mindig meglepődöm, hogy van élő ember, aki képes naponta ilyen elképesztő helyen dolgozni), a felszíntől többmillió éve elszigetelt közösség "elsődleges termelője" egy Firmicutes baktérium. Az energiaforrás pedig egészen meglepő: a mélyben fekvő urániumérc által kibocsátott radioaktivitás hatására a víz oxigénre ill. hidrogénre bomlik, a kéntartalmú ásványok pedig szulfátot hoznak létre. A Firmicutes baktériumok a hidrogén és szulfát reakciójából származó energiát képesek szervesanyagképzésre hasznosítani, az ökoszisztéma többi tagja pedig az ő bomlástermékeiket hasznosítja táplálékként.

A felfedezést az teszi különösen izgalmassá, hogy egyfajta bizonyítéka lehet annak, hogy fénytől távoli helyeken (akár más bolygók mélyében) is képes az élet megvetni a lábát.

(via nyenyec kartács)