Gondolom mindenki emlékszik a Jurassic Park kezdő soraira, amikor a borostyánkőbe ragadt szúnyogból izolálják azt a vércseppet amiből aztán szinte spontán néhány tucat dinó faj teljes genomi DNS-ét rekonstruálják. El lehet vitatkozni azon, hogy a valóság jobb rendező-e mint Spielberg, mindenestre a következő kishír alapsztorija kísértetiesen hasonlít néhány lépésben a film forgatókönyvére. S bár "csak" mikróbákról van szó, azok szolid százmillió évvel idősebbek mint a dinoszauruszok.
Russell Vreeland ugyanis azt találta ki, hogy 200 millió éves, új-mexikói sókristályokba zárt vízcseppekből próbál meg baktériumokat izolálni, s úgy tűnik mindez össze is jött neki. (Itt nyilatkozgat egy BBC Four filmben.) Az izolált törzs, amelynek spórái ott lapítottak időtlen idők óta a kristályban, a rendkívül szellemes "2-9-3" névre hallgat s puszta létén kívül még tartogatott meglepetéseket. Ugyanis meglepően hasonlónak bizonyult egy, 63 éve a Holt-tenger környékén izolált extremofil, sókedvelő baci törzshöz, a Salibacillus marismortui-hoz. Oly annyira, hogy bár a zsírsavak és a DNS szintjén jelentős különbségeket mutat a két izolátum, azért annyit mégsem, hogy teljesen egyértelműen külön fajnak lehessen nevezni őket (a faj fogalom a mikrobiológiában különösen művi definíció egyébként). Ez persze máig tartó késhegyre menő vitát robbantott ki, miszerint lehetséges-e, hogy a) a sok óvintézkedés ellenére, vagy más okokból Vreelandék mintája nem 200 millió éves, hanem fiatalabb szennyeződésből áll; vagy b) a sókristályok kitermelési helyén átfolyó folyó nemrég már "kiszabadított" hasonló ősbacikat és azok jutottak el a Holt-tengerig, vagy c) az extremofil baktériumok természetes mutációs rátája viszonylag állandó körülmények között nagyon alacsony. Vreelandék szerint a szennyeződés esélye egy a millióhoz, de kritikusaikat még nem győzték meg teljesen.
A hírecskére nyenyec kartács hívta fel a figyelmemet, ezer köszönet érte.
Vreeland RH, Rosenzweig WD, Powers DW. (2000) Isolation of a 250 million-year-old halotolerant bacterium from a primary salt crystal. Nature 407: 897-900.
Maughan H, Birky CW Jr, Nicholson WL, Rosenzweig WD, Vreeland RH. (2002) The paradox of the "ancient" bacterium which contains "modern" protein-coding genes. Mol Biol Evol. 19(9): 1637-1639.
Vreeland RH, Rosenzweig WD, Lowenstein T, Satterfield C, Ventosa A. (2006) Fatty acid and DNA analyses of Permian bacteria isolated from ancient salt crystals reveal differences with their modern relatives. Extremophiles 10(1): 71-78.