Bő fél éve ejtettem szót egy érdekes kísérletről, ahol prériegerekben vizsgálták a vazopresszin-1a receptor (v1ar) gén szabályozó régiójában előforduló mikroszatellita szakasz hosszának hatását az egerek viselkedésére. Ott arra következtetésre jutottak, hogy minnél hosszabb ez a szakasz, annál szociálisabbak az egerek, annál valószínűbb, hogy monogám párkapcsolatot alakítanak ki. Ezt látszott az is alátámasztani, hogy távolabbi rokon hegyi egerekben, amelyek nem monogám kapcsolatban élnek, az említett mikroszatellita hiányzott.

Most azonban egy másik csoport tüzetesebben is górcső alá vette ezt az eredményt és arra a jutottak, hogy bár az említett Microtus fajban az említett mikroszatellita hossza valóban fontos a szociális interakciók szempontjából, az eredmények valószínűleg nem alkalmazhatók más emlősökre. Pontosabban a v1ar szabályozó szekvenciája nem feltétlenül korellál azzal, hogy egy faj monogám vagy sem. Ugyanis egy sereg rágcsálófajt megvizsgálva, kiderült, hogy nagyon sok olyan faj is rendelkezik a mikroszatellitával, amely egyértelműen a szabadosabb életvitel híve.

Azaz a monogámia az említett génszakasztól függetlenül jött létre, s ez a szabályozó régió valószínűleg csak utólag vált fontossá (akkor is csak közvetetten) a párkapcsolati rendszer kialakításában. Ugyanakkor, mivel a mikroszatelliták igen változó hosszúságúak lehetnek egyetlen populáción belül is, ez a fajta indirekt szabályozás kapóra jöhet egy olyan faj esetén, amelynek egyedszáma széles határok között változhat különböző években. Ui. különböző "népsűrűség" különböző párosodási stratégiákat részesíthet előnyben, s a jelen levő változatosság biztosítja, hogy a populáció könnyen tudjon alkalmazkodni a különböző helyzetekhez.

Fink, S, Excoffier, L, Heckel, G (2006) Mammalian monogamy is not controlled by a single gene. PNAS 103: 10956-10960.