ha az ember cikket ír, akkor hivatkoznia is kell, ugyebár, merthogy sok okosságot nem a saját kútfejéből merít, hanem olvas az istenadta, információt gyűjt, azok alapján pattan ki fejéből az isteni szikra, a tudományos pallaszaténé, és hát ezekre az ötletadó cikkekre hivatkozni kell, mindamellett egyidejűleg ezzel a cikket az adott tudományos nichbe is behelyezzük.
namármost ha az ember hivatkozik, akkor persze a legegyszerűbb megkérni az ember péhádé-hallgatóját, hogy csinálja meg a referencia-listát, merthát ez egy elég pepecs része a cikkírásnak. még akkor is, ha az embernek van mindenféle referencialista- illetve irodalomjegyzék-kezelő programja, ami a szövegszerkesztőhöz feltelepíthető, és isteien megkönnyíti az ember életét.
merthogy alapesetben az ember írja a cikket, és ha egy info nem tőle származik, akkor odarak zárójelben egy számot, aztán a cikk végén pedig a számokat felsorjázza, és felsorolja a cikkeket. vagy szám helyett a szerzőt és a megjelenés évét. ez újságtól függ. bocsánat, tudományos folyóirattól. merthogy ezeknek megvan a saját stílusuk, mindegyiknek más. például alapvetően más a cikkre való hivatkozás formája. Valahol a szerzők nevén, a folyóirat címét, évfolyamát, számát, az oldalszámot kell feltűntetni, valahol még a cikk címét is, és persze a betűstílus, formátum, központozás is szépen variál újságról újságra. és ha az ember elküldi egyhez, aztán azok visszaküldik, és beküldi egy másikhoz, írhatja át az egész irodalomjegyzéket (jóesetben csak azt).
ám ezek a csodaprogramok lehetővé teszik azt, hogy az ember cikkírás közben online megkeresse az adott cikkeket, kigyűjtse őket egy külön irodalomjegyzékbe, írás közben beszúrja az idézetet, a referencialistát az adott folyóirat formátumára egy kattintással átalakítsa. egy probláma van csak velük: az áruk. egy ilyen program most téli árleszállításkor 224 eurót kóstál adóval, mindennel. persze akadémiai intézmények és diákok kaphatnak rá kezvezményt, nade ez mégsem az a szofver, ami nélkül nem megy az ember gépe, és ehhez képest...