Tegnap Julával ellátogattunk a jeleneg a Franklin Institute-ban látható BodyWorlds kiállításra. Bárki bármit is gondoljon Gunther von Hagens munkásságáról, egy dolog biztosan megragadja a nézelődőt: az emberi test szépsége. Amit látunk az egyszerre szép és lenyűgöző. Nem formalintól szagló, oszladozó-foszladozó szervdarabok hevernek egy sötét folyósón, hanem a plasztináció miatt ruganyosnak, helyenként kifejezetten élethűnek tetsző testek feszítenek a fényben. És valahogy pont emiatt, a néző könnyebben elvonatkoztat; (szinte) senki nem hullákat lát, hanem mesterpreparátumokat. Néhányukon érződik, hogy von Hagens szeretné, ha művészként könyvelnék el és nem "csak" anatómusként, de ez azért nem válik zavaróvá; a kicsit extrémebb pózokban bemutatott testek anatómiailag is nagyon érdekesek. (Mi valahogy nem bírtunk elszakadni a gondolattól, hogy vajon milyen lett volna ilyen preparátumokon készülni a szervezettan vizsgákra ... ;-)) Aki teheti valahol, valamikor nézze meg (különös tekintettel az érpreparátumokra).