tg-cbmass-20121025

Tájékozósádunk elsősorban vizuális jeleken alapul, ezek alapján építjük ki belső, kognitív térképeinket. Pl. tudjuk, hogy a könyvesbolt egy jellegzetes kereszteződéstől jobbra van, a cukrászda pedig balra. Éppen ezért mindig elveszettnek érezzük magunkat, ha egy olyan közegbe érkezünk, ahol belátható távolságon belül nincsenek könnyen megjegyezhető formák, vizuális kapaszkodók, amelyek segítségével hollétünkről tájékozódhatnánk. Lehet a szóban forgó hely egy sivatag, vagy az óceán közepe. Ilyen körülmények között értlmet nyernek az egyébként obskurusnak tűnő napi járóföld, ill. uszonycsapás fogalmak, hiszen adott esetben valami módon mégis szükséges megjelölni, hogy hova szeretnénk lejutni.

Mint az végre bizonyítékot nyert (bár eddig is sejtették), nagyon hasonlóan működik ez a sivatagi hangyáknál is, a különböző Cataglyphis fajoknál. A hangyák ugyanis a jelek szerint a távolságot úgy jegyzik meg, hogy "számolják" lépéseiket. Ha pl. egy hangya megtanulja, hogy milyen távol van az élelemforrás a bolytól, gondolkodás nélkül képes elszaladni egy újabb adag táplálékért - már ha közben ki nem tolnak vele és meg nem rövidítik, ill. hoszabbítják a lábát. Előbbi esetben az egyik íz közepétől amputálták a hangya végtagjait ("stumps"), így csak kisebbeket tudott lépni, míg utóbbi esetben disznó szőrök hozzáragasztásával meghoszabbították őket ("stilts"), ezáltal hosszabbakat léphettek. A beavatkozásokat követően a kísérleti alanyok hamarabb megálltak, illetve továbbfutottak mint arra szükség lett volna (A), s csak miután újból "megszámolták", milyen távol is van a menza a lakástól, voltak képesek azt szinte reflexszerűen megközelíteni (B).

Wittlinger, M, Wehner, R, Wolf, H (2006) The Ant Odometer: Stepping on Stilts and Stumps. Science 312: 1965 - 1967.

Biztos sokan emlékeznek a Szexmisszió (férfi szemszögből ;-)) borús jövőképére, a csak nőkkel betöltött utópisztikus világra. Visszatérő poén ez, amire a klónozási technikák fejlődése még rá is tett egy lapáttal. Aztán persze ott van a parthenogenezis jól ismert jelensége, és az egyszeri megfigyelő akár el is gondolkozhatna, hogy ugyan mi szükség is van, szegény satnya Y kromoszómára. (Az egyszeri megfigyelő természetesen tévedne, ha azt hinné, hogy nincs szükség... ;-))).
Mos azonban, férfitársaim, ha nem is fordul teljesen a kocka, de némileg módosul az egyenlet. Ugyanis, mint arról a news@nature beszámol, akár egy XY kromoszómájú sejteből is létrehozható petesejt. Az eljárás során egy hím egér embrió őssejtjeit megfelelő körülmények között inkubálva, a brazil kutatók legnagyobb meglepetésére néhány nap múlva mind petesejteket, mind spermiumokat találtak a tenyészetekben. A dolog szépséghibája, hogy nem világos, hogy az így létrehozott petesejtek mennyire működőképesek, de mindenestre a megfigyelés arra utal, hogy a jövőben akár funkcionális női ivarsejteket is létre lehet így hozni. (Éppen ezért a dolog igazi gyakorlati haszna abban lenne, hogy meddő nőket segítsen termékeny petesejtekhez.)

A pókok az állatvilág legfélelmetesebb és legcslafintább ragadozói közé tartoznak - méghozzá a jelek szerint lassan immár közel másfél-száz millió éve. Ezt támasztja alá az a borostyánba szorult 110 millió éves ősi pókháló és zsákmánya, amelyre spanyol kutatók leltek. A háló formája a mai pókhálókra emlékeztet (azaz sugárirányban kifeszített rögzítőszálakra kerül egy ragadós spirál), és ami a legérdekesebbek, hogy minden valószínűség szerint még a préda megfogására odakészített ragadós cseppek is megfigyelhetők rajta.

Ma a pókok két csoportja készít ilyen szerkezetű hálókat: az Araneoidea és a Deinopoidea. Előbbiek a fentebb már említett módon ragadós nedvet választanak ki a hálójukra a táplálék megfogásához, míg utóbbiak szofisztikáltabb módon, elektrosztatikusan teszik tapadóssá csapdájukat. Ez a különbség azonban épp elég ahhoz, hogy komolyan felvessük a kérdést: a két csoport közös őstől származik-e, avagy egymástól függetlenül hoztak létre hasonló szerkezetű hálókat, azaz a konvergnes evolúció egy egészen lenyűgöző példájával állunk szemben. Nos, a két csapat hálóját nagyon hasonló szerkezetű fehérjék alkotják, ami arra enged következtetni, hogy az előbbi feltevés a helyes, és a közös ősben (aki minimum 136 millió éve élt) már jelen volt az a molekuláris apparátus, ami lehetővé tette a hálószövés.

Ez a 136 millió év egyébként azért is izgalmas időszak, mert egybeesik a virágos növények, illetve a nektárjukkal táplálkozó és őket beporzó rovarok elterjedésével, azaz valószínű, hogy a hirtelen szélesedő táplálékválaszték nyomán következett be "keresztes barátaink" sokfajtaságának kialakulása, azaz radiációja is.

Harriet, az Ausztráliában napokban elhunyt galapagosi teknős a világ legöregebb gerinces élőlénye volt. A maga szolid 176 évével, egymaga "átarolta" a modern biológia történetét Darwintól napjainkig. Származása mindig is vita tárgya volt: sokak szerint az egyike azoknak a teknősöknek akiket az ifjú Darwin magával vitt Angliába világkörüli útjáról. Mások szerint ez kizárt, mert egy olyan szigetről származik, ahol Darwin maga sosem járt. Bárhogy is volt, nyugodjon békében.

Akkor tehát a zindex nyomán: a világ tudományos akadémiáit tömörítő Interacademy Panel egy 67 tagszervezet (köztük az MTA) által szignózott közleményt adott ki, amelyben kardot törnek a racionális gondolkodás és az azon alapuló tudományos oktatás fontosága mellett.

A Discovery Institute és magyar spin-off szervezete kétségtelenül némi enervációval fogja fogadni a dolgot, különösen a következő részt - "az Egyesült Államok kiábrándult barátai" már biztosan hegyezik a tollukat - (bár lehet, hogy az ÉRTEM előveszi a Dover esetén bevált receptet és nem vesz tudomást a dologról ... ;-)):

"4. - Since its first appearance on Earth, life has taken many forms, all of which continue to evolve, in ways which palaeontology and the modern biological and biochemical sciences are describing and independently confirming with increasing precision. Commonalities in the structure of the genetic code of all organisms living today, including humans, clearly indicate their common primordial origin. "

(A témában nem jártas olvasóim számára hangsúlyoznám, a félreértések elkerülése végett: az evolúció nem azért igaz, mert 67 akadémia azt mondja, hanem mert eszméletlen mértékű ismeretanyag támasztja alá, miközben ellene, koholt vádakon kívül, még semmivel nem sikerült az elmúlt 150 év alatt előállni. Az ilyen PR akciókra azért van szükség, mert a kreacionisták folyamatosan azzal a sablonszöveggel próbálják kihasználni a tudományok logikájában járatlan laikusok ismerethiányát, hogy "ennyi, meg ennyi tudós nem hisz az evolúcióban".)