tg-cbmass-20121025

Eggyel több ok az elgondolkodásra azoknak, akik szerint a kreacionizmus széleskörű elfogadottsága speciális amerikai "vívmány". Egy friss BBC felmérés szerint a brittek mindössze 48%-a hisz az evolúcióban, 39% pedig kreacionista/ID hívő (a maradék nem tudja). Öröm az ürömben, hogy elsősorban az 55 év felettiek választották az evolúciót a kérdőíven (bár ezzel kapcsolatban volt egy kis kavarodás a BBCNews honlapján is), de ha Darwin, Attenborough, Dawkins és a BBC hazájában ez van, igen borúlátó vagyok, hogy mi lehet például Magyarországon.... :-(

És ha már aktuális Economist: egy másik rövid hírecske a dohányosok érdeklődésére tarthat számot. A nikotin addiktív hatásáról már szinte mindent elmondtak amit lehet, de azt még nem értjük pontosan, hogy miért van az, hogy egyes dohányosok néhány szál cigivel megelégszenek egy nap, még mások egy-két dobozig meg sem állnak. Nos, egy japán csoport szerint a válasz egy CYP2A6 nevű enzimben rejlik. A szóbanforgó fehérje egyfajta citokróm, amely az amúgy nemcsak addiktív, de mérgező nitokin detoxifikálásában játszik szerepet, azt egy ártalmatlan vegyületté, kotininné alakítva. (Utóbbi aztán gond nélkül kiürül a szervezetből.) Természetesen minnél hamarabb lebomlik a bevitt nikotin, a hozzászokott szervezet annál hamarabb kíván egy újabb adaggal és a delikvens máris enerváltan tapogatja a zsebeit. Így aztán nem is (annyira) meglepő, hogy a kutatás eredménye szerint azok a dohányosok akik génjeikben a CYP2A6 allélikus változatai közül az aktívabbat (és egyben legelterjedtebbet) hordozzák sokkal gyakrabban gyújtanak rá, mint a kevésbé aktív variánsokat hordozók. A természet groteszk fintora, hogy az addikció révén a nikotinnal könnyebben megbírkózó emberek mérgezik vele jobban magukat.

Egy érdekes tanulmányról számol be mind a Scientific American honlapja, mind a The Economist aktuális száma.
Az emberi társadalmak hasznos, bár nem mindig szeretett tagjai a rendfenntartó szervek. Mint nevük is utal rá, hivatásuk szerint az a feladatuk, hogy a közösség rendjét őrizzék és meggátolják, hogy valamifajta önbíráskodó anarchia legyen úrrá felette. Az egész intézmény tipikus emberi szerveződésnek tűnik, de mint annyi minden másról, erről is kiderült, nem pusztán és tisztán humán jellegzetesség. Makákók szociális viselkedését vizsgálva új-mexikói kutatók arra a felismerésre jutottak, hogy egy-egy csoportban számos olyan egyed található, amelyek a társaság békéjét felügyelik, és kissebb-nagyobb perpatvarokban szétválasztják a pofozkodó feleket (ráadásul általában pártatlanul járnak el). Ha ezeket az egyedeket hirtelen eltávolították a csoportból, a szociális háló drámai sebességgel esett szét: a különböző egyedek közötti békés kurkászgatás szinte megszűnt, ellenben az agresszív viselkedés gyakorisága ugrásszerűen megnőtt. Általában a káosz addig tart amíg új egyedek nem verekedik magukat a "kámforrá vált" ún. alfa-hímek helyére, s át nem veszik azok rendfenntartó szerepeit.
Mi lehet ennek a viselkedésnek az előnye, hiszen a "rendőrnek" nem mindig származik közvetlen előnye abból, hogy közbelép egy perpatvarban? Valószínűleg a (békebeli) csoport puszta nagysága maga az előny, amely együttesen hatékonyabban tud védekezni ill. a hímek számára több potenciális partnert biztosít.

---

Flack JC, Girvan M, de Waal FBM and Krakauer DC (2006) Policing stabilizes construction of social niches in primates. Nature 439:426-430

Egy kicsit mindig irigykedik az ember amikor másoknak sikerül feltalálni a spanyolviaszt: pontosabban publikálni a spanyolviasz feltalálását.
Két ilyen hírről is lehet olvasni a Nature honlapján: egyrészt egy angol csoport kimutatta, hogy a másnaposság valóban rontja a teljesítőképességet (bár a memóriát nem zavarja, de csökkenti a koncentrálási képességet és növeli a reakció időt), másrészt egy amerikai társaság arról publikált két cikket is, hogy a nők jobban kedvelik a humoros férfiakat, míg utóbbiakat a humorjukat értékelő hölgyekhez vonzódnak. Gondolom senki sem kapkod egyik hír hallatán sem levegő után ;-)). Az érdekes az, hogy egyik esetben sem tudjuk, hogy pontosan (biológiailag) miért is van ez így. A másodikra legalább van egy tipp: a jó humor egy aktív, egészséges agyra utal, ami takaros és jól működő génkészletet jelezhet (legalább is Geoffrey Miller szerint).

Annyiból azért beírom mindkét társaságnak a pontot, hogy volt türelmük végignyálazni a (mindkét témában valószínűleg tetemes) irodalmat, hogy meggyőződjenek arról, hogy a szóbanforgó megfigyeléseket még senki nem publikálta tudományos folyóiratban... :-)